Titokzatos idegenek

1. rész: Hírek

  Gyönyörű késő tavaszi péntek reggel volt. A nap besütött a Xavier Intézet ablakain. Fél hétkor a lányok hálószobájából egy vekker hangja szűrődött ki, ám néhány másodperc múlva úgy el is hallgatott, mint akit rövidre zártak, majd Kitty lépett ki az ajtón és a fürdőszoba felé vette útját, nagy ásítások közepette. Bentről még kihallatszódtak Vadóc álmos mormogásai. Egy frissítő zuhany után Kitty visszament a hálószobába, átöltözött és elindult a konyha felé.

  A konyha − Kitty nagy meglepetésére − nem volt üres, ugyanis a professzor ott ült kerekesszékében az asztal mellett. Csakis azért nem vette észre Kittyt, mert arra koncentrált, hogy ébren tudjon maradni.

  − Jó reggelt, professzor − köszöntötte Kitty, kizökkentve a professzort eddigi állapotából.

  − Áh! Jó reggelt Kitty. Jól aludtál?

  − Igen − felelte Kitty és kinyitotta a hűtőt. − Parancsol valamit?

  − Nem, köszönöm.

  Ekkor a többiek is betódultak a konyhába, zsivajukkal megtörve az eddigi csendet. Scott − szokásához híven − bekapcsolta a TV-t. A híradóban épp a NASA legújabb programjáról beszéltek.

  − ...az első expedíció Naprendszerünkön kívül...

  − Egy kis csendet kérnék − szólt bele a professzor az általános hangzavarba. Mindenki elhallgatott és ránézett. − Érdekes lehet.

  − ...a hajó nagyjából öt éve indult útjára és feltehetőleg egy eddig ismeretlen létformát fedeztek fel. A hajóval eddig ismeretlen módon megszakadt a kapcsolat. Riporterünk erről kérdezte a NASA szóvivőjét.

  − Kedves nézőink, − kezdte a riporter − itt vagyunk a NASA központja előtt, itt van mellettem a NASA szóvivője, Bill Robson. Nos, úgy hallottuk, hogy nem tudnak kommunikálni a hajóval. Igaz ez?

  − Igen, sajnos igaz − felelte a szóvivő.

  − Van valami sejtésük, hogy mi folyik odafent?

  − Csak feltételezni tudom, hogy valami borzalom történt. A kommunikációs rendszert úgy fejlesztettük ki, hogy magától nem romolhat el. De még most is próbáljuk felvenni a hajóval a kapcsolatot.

  − Igaz, hogy eddig ismeretlen létformára bukkantak?

  − Igen. El sem tudja képzelni, mennyire izgatottak voltunk. Most viszont csak reménykedni tudunk, hogy az egyetlen példány, amit hoznak, épségben maradjon.

  − Elképzelhető, hogy ez az élőlény felelős mindenért?

  − Nem hiszem. Az utolsó hívásnál, amire válaszoltak, azt mondták, hogy rengeteg hatalmas tojást találtak. De ha megtudok valamit, azonnal értesítem önöket.

  − Erre szerintem nem lesz szükség, hiszen este ismét kérdeznék néhány dolgot, de azért köszönjük szépen, Bill Robsont hallották, a szó a stúdióé.

  − Köszönöm − mondta a hírolvasó, − szóval a híradó esti kiadásában újabb exkluzív interjút hallhatnak ebben az ügyben. És most egy külföldi hír...

  − Felettébb érdekes − szólt közbe Logan, aki csak nemrég lépett be a konyhába, de még időben ahhoz, hogy az interjú nagy részét hallja.

  − Ahogy mondod − mondta elgondolkodva Scott. − Szerintem az a tojás az oka mindennek.

  − Még korai bármit is feltételezni − szólt közbe a professzor. − Inkább siessetek, mert elkéstek az iskolából.

  − Tényleg! − kiáltott fel rémülten Jean. − Scott, ugye elviszel minket?

  − Természetesen. Neked bármit − válaszolt Scott és már nyúlt is a kocsikulcsért.

FOLYT. KÖV.