4. rész – A döntés

May még mindig gyakorolt, amikor Sora megérkezett, nyomában Barttal. A trapézokon ugráló lányt Anna és Rosetta is figyelte a nézőtérről. Amint meglátták Sorát, lesiettek hozzá, és szívélyesen üdvözölték, a fiún azonban némileg gyanakodva néztek végig.

– Anna, Rosetta, hadd mutassam be a barátomat…

– Bart Shephard vagyok, örvendek a szerencsének – mutatkozott be a fiú, és kezet nyújtott a két lánynak, akik egymás után kezet fogtak vele.

– Szóval te lennél az a… – kezdett meg egy mondatot Anna, de Sora gyorsan a szájára tette a kezét, és fejével May felé intett.

– Halkabban, ha megkérhetnélek! – suttogta.

– Rendben. Bocsi.

– Épp a főnökhöz igyekszünk, utána mindent elmagyarázok – mondta Sora Rosetta értetlen arcát látva, majd a fiút maga után húzva elindult Kalos irodája felé.

– Mi volt ez? – kérdezte Bart, mikor hallótávolságon kívül tudták a három lányt.

– A társulatban csak Annának mondtam el, mi történt tegnap. A többiek úgy tudják, hogy azért voltam a kórházban, mert megfáztam.

– Vagy úgy…

– Megtennéd, hogy erről nem beszélsz a főnöknek? Majd mondd azt, hogy ma találkoztunk, rendben?

– Ha ennyire fontos neked, megegyeztünk.

– Köszönöm, igazi barát vagy.

Megérkeztek Kalos irodája elé. Sora bekopogott, majd benyitott a szobába.

– Jó napot, főnök! – köszönt, miután belépett az irodába.

– Á, Sora! Sikerült meggyógyulnod?

– Igen, és hoztam valakit. Állítólag beszélni akart vele.

Bart egészen Kalos asztaláig előrement.

– Jó napot! A nevem Bart Shephard. Maga hívott, hogy találkozni akar velem.

– Igen, kérlek, ülj le! Magunkra hagynál egy kicsit, Sora?

– Természetesen, főnök. De még mielőtt elkezdik, hadd jegyezzem meg, hogy tényleg tehetséges, szerintem belőle is kiváló artista lehetne – mondta mosolyogva a lány, kiment a szobából, és becsukta az ajtót. Már nem látta Kalos arcán a legmélyebb döbbenet kifejezését, ami arról tanúskodott, hogy a férfinak teljesen más tervei voltak, amikor meghívta Bartot a színpadhoz.

– Tényleg nem viccelsz? – kérdezte hitetlenkedve Rosetta.

A lány most hallgatta meg Sora beszámolóját Barttal való találkozásáról. Mivel Anna is ott volt, Sora nagyon ügyelt rá, hogy pontosan azokat a részeket hagyja ki, mint legutóbb. Egyáltalán nem volt könnyű feladat, de végül sikerült megoldania.

– Ez az igazság.

– És én még azt hittem, a főnöknek vannak őrült húzásai…

Sora ezen csak mosolyogni tudott. Felnézett a színpadra. May még mindig gyakorolt, pedig már lassan dél is elmúlt. Nagyjából egy óra telt el azóta, hogy a lány kettesben hagyta Bartot Kalosszal, és kezdte érdekelni, miről tárgyalnak ennyi ideig. Hirtelen Ken jelent meg a nézőtér ülései között.

– A főnök küldött, azt üzeni mindannyian menjetek az irodájába.

– Miért? – kérdezte Anna.

– Valamilyen fontos dolgot kell megbeszélni. Azt hiszem, egy új fiúról van szó…

– Bartról? – vágott Ken szavába izgatottan Sora. – Mi van vele?

– Egyelőre semmi. Még mindig a főnöknél van.

Sora futva indult el Kalos irodája felé. Aggódott új barátja miatt, minél előbb meg akarta tudni, miben sikerült megállapodnia a férfival. Kopogás nélkül lépett be az irodába, ahol már nem csak Bart és Kalos, hanem Mia és Marion is várta, de míg a két lány főnökük íróasztala előtt elhelyezett székekben ültek, Bart a sarokba húzódott vissza.

– Meggyógyultál, Sora? – kérdezte üdvözlésképpen Mia.

– Igen, remekül vagyok. Mi folyik itt?

– Azt majd elmondom, ha a többiek is megérkeztek – felelt Kalos. – Addig ülj le az egyik székbe!

Sora leült, de a helyzet titokzatossága nem hagyta nyugodni. Abban reménykedve, hogy Bart tudja, mi készül, a sarokba nézett, és a látványnak valamiképp sikerült megnyugtatnia. A fiú arca egy csepp idegességet sem tükrözött. Ez talán azt jelenti, hogy Kalos most jelenti be a társulat legújabb tagját?

Egy perc múlva megérkezett Ken, Anna, Rosetta és May. Leon nem volt a színpadnál, mert Európában kellett elintéznie valamit. Sosem kötötte a többiek orrára, ha elintéznivalója volt. Miután végül Annáék is leültek az üresen maradt székekben, Kalos felállt, jelezve, hogy szólni akar.

– Minden bizonnyal tudni akarjátok, miért hívtalak ide titeket. Először is hadd mutassam be nektek Bart Shephardot – kezével a sarokban ülő fiúra mutatott. – Egy jó barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy széles látókörével és rendkívüli tudásával nagy segítség lenne. Eredetileg azért hívtam ide, hogy ideiglenesen vegye át a helyem…

Sorát szó szerint sokkolta a kijelentés, és hallotta, hogy a többiek is felmordultak ennek hallatán. Tehát ezért akart Kalos Barttal találkozni? Hogy kinevezze egy ideig a Kaleido színpad igazgatójának? És ha jól végzi a munkáját, talán meg is maradna annak?

– …csakhogy amikor Sora megemlítette, hogy szerinte artistaként is megállná a helyét, elgondolkodtam. Megkérdeztem őt is, de neki teljesen mindegy, milyen szerepet kap, ugyanis szereti az új kihívásokat. Ezért rátok bízom a döntést. Mindenkinek számít a szava, ezért jól gondoljátok meg! Később már nem változtathattok a döntéseteken…

– Szerintem felesleges felvenni a társulatba – vágta rá May. – Semmi szükségünk még egy emberre.

– Egyet kell értenem Mayjel – mondta Ken. – Nem hiszem, hogy olyan hasznos lenne a színpadnak egy újonc.

– Úgy gondolom, megfelelne főnöknek – töprengett hangosan Mia. – Egy próbát mindenképp megérne…

– Ugyan! – csattant fel Anna. – Én tökéletesen megbízom Sora ítélőképességében. Ha azt mondja, tehetséges a fiú, én elhiszem neki.

– Ahogy én is – szólt Rosetta.

– Nem is tudom… – motyogott Marion. – Én is elismerem Sorát, de mégis azt mondom, hogy inkább főnök legyen…

Sora előtt hirtelen világossá vált minden. Erről beszélt Fantom két napja: ha Bart csatlakozik a társulathoz, mindenképp megváltozna az élete. Ha főnök lesz, teljesen más követelményeknek kell majd megfelelnie, mert biztos máshogy igazgatná a színpadot, mint Kalos. Ugyanakkor, ha artistaként szerepelne az előadásokon, a tehetségével nagyon könnyen egy új riválisa lehetne – neki is és Maynek is. Egy új versenytárs pedig arra ösztönözné, hogy még jobb legyen, és nagyban segítené álma megvalósításában. Arra nem is gondolt, hogy Bartot ne engedje felvenni a társulatba. Ennyivel tartozott a fiúnak az előző nap eseményei után. Csak nem tudta eldönteni, a maradék két lehetőség közül melyiket válassza. Egész idő alatt Bart arcát fürkészte, abban reménykedve, hogy segítséget kap, de az egyik véleménynyilvánításra sem rezdült meg.

– Sora? – csendült Kalos hangja, mire a lány felpillantott. Mindenki őt figyelte, és várta, hogyan dönt.

– Szerintem adjon neki még egy kis időt! – szólt közbe a sarokból Bart. – Hadd gondolja át a dolgot! Akkor születnek a legrosszabb döntések, ha sürgetjük a meghozatalukat…

– Ezt mégis miből gondolja? – vágott a szavába May.

– Tapasztalatból tudom – válaszolta a fiú nagyon komoly, drámai hangon, tekintetét mélyen a lány szemébe fúrva. – Ahogy ismereteim legnagyobb részét…

– Ha nem haragszik főnök úr, – szólalt meg végül Sora. – én azt mondanám, hogy artistának lenne a legjobb.

Kalos bólintott.

– Ám legyen! Bart ettől a naptól kezdve a Kaleido színpad tagja, mint színész.

– De… – próbált közbeszólni May, főnöke viszont nem foglalkozott vele.

– Vitának már nincs helye. A döntés megszületett, mindenkinek köszönöm, hogy segített a meghozatalában. Most menjetek vissza gyakorolni!

May szélsebesen távozott az irodából. Nyomában érezni lehetett, ahogy a levegő izzik a lányban lángoló gyűlölettől. Még egy oka volt rá, hogy utálja Sorát. A lányt ez nem is lepte meg, számított rá, hogy May ehhez hasonlóan fog viselkedni – arra viszont sosem gondolt volna, hogy Mia is némi dühvel fog ránézni miközben kisétál az irodából.