2. rész – Páratlan páros

Az edzőterem a szokásoshoz képest kicsit zsúfolt volt. May és Rosetta igyekeztek finomítani az előadásban kapott szerepükön, amit nyolc szempár is kíváncsian figyelt. Kathy és Mia a háló mellől nézték a párost, hogy egyeztessék a begyakorolt ugrásokat állandóan felszínre törő újabb és újabb elképzeléseikkel. Nem volt könnyű dolguk, mivel minden lépésnél figyelniük kellett rá, hogy rá ne tapossanak a mellettük álló Marionra, ráadásul a kislány fején ülő Jonathan által okozott általános hangzavar nagyban megnehezítette számukra a koncentrálást. Layla, Kalos, Yuri és Leon a nézőtéren ültek, bár utóbbi csak azért volt kénytelen ideiglenesen nézőként jelen lenni, mert partnere nélkül teljesen értelmetlen volt gyakorolnia.

Hirtelen megjelent az ajtóban Sora. A lány fülig érő vigyorral lépett be a terembe, de még az ajtóban megállt.

– Jó reggelt mindenkinek! – köszönt a jelenlévőknek. – Elnézést a késésért, de véleményem szerint hamarosan el lesz felejtve…

– Miről beszélsz? – kérdezte Leon, de a többiek is a lány felé fordultak, sőt, még Rosettáék is félbehagyták a gyakorlatot.

– Próbáljátok meg kitalálni, kivel találkoztam a villamoson! – felelt a lány még mindig fülig érő mosollyal az arcán.

– Ööö… Valamelyik nagy rajongóddal? – kérdezte bizonytalanul Mia, ugyanis senki nem jutott eszébe, aki ennyire felvidította volna Sorát.

– Sokkal jobb! – felelte barátnője, és elállt az ajtóból.

A következő pillanatban Bart is belépett a terembe, mosolyt varázsolva Marion, Mia, Rosetta, sőt, még Kalos arcára is. May szemében ezzel ellentétben némi gyűlölet izzott fel. Hiába kezdett megbarátkozni Sorával, ez a húzás így is sok volt neki. A többiek ugyanakkor nem tudták mire vélni ezeket a reakciókat. Számukra a fiú teljesen idegen, megjelenése csaknem megmagyarázhatatlan volt. Sora még Leonnak sem mesélt soha barátjáról, így az nem tudta mire vélni, ha partnere néha-néha elsírta magát edzés közben.

– Sora, elmondanád, hogy ki ez? – kérdezte Layla néhány másodperc csend után.

– Ez Bart Shephard – válaszolt a japán lány helyett Kalos. – Nagyjából egy hónapja vettem fel a társulatba. Igen tehetséges srác, egy…

– Akkor miért nem láttuk eddig? – vágott közbe Yuri.

– Azért, mert kevesebb, mint huszonnégy órával az után, hogy felvettem, egyszerűen eltűnt…

– Főnök! – szólt Mia, ismét a férfiba fojtva annak mondatát. – Akkor engedelmével kicsit változtatnánk a forgatókönyvön…

– Tényleg? – kérdezett vissza Kathy. – Ezt mégis hogy gondoltad?

– Beletenném az előadásba Sora és Bart ugrását is – folytatta Mia, oda sem figyelve munkatársára. – Biztos tetszene a közönségnek.

– Milyen ugrásukat? – szólt közbe Leon Kaloshoz fordulva. – Azt mondtad, egy napig sem volt itt.

– Épp azt akartam mondani mielőtt Yuri félbeszakított, hogy a fiú kivételesen tehetséges – válaszolt a színpad főnöke. – Egy délután alatt begyakorolt Sorával egy ugrást, amit utána be is mutattak nekünk. Akkor is be akartuk tenni az előadásba, de mivel Bart eltűnt, sosem került színpadra.

– Nagyon egyszerű lehet, ha egy délután elég volt a begyakorlásához – vélekedett Kathy.

– Úgy gondolod? – kérdezte Mia. – Egyáltalán nem egyszerű, sőt, azt is megkockáztatnám, hogy látványosságban vetekszik az Angyalok táncával…

– Ne viccelj, egy délután nagyon kevés idő – mondta Yuri.

– Rendben – szólt közbe Sora. Nem bírta tovább hallgatni, ahogy a többiek barátja képességeiről veszekednek, és kész volt bizonyítani. – Nem hisztek a fületeknek? Akkor higgyetek a szemeteknek!

– Ezzel mit akarsz mondani?

– Ha nem hiszitek el nekünk, hogy begyakoroltunk egy színpadra érett ugrást, készek vagyunk bebizonyítani nektek – mondta Sora, majd Barthoz fordult. – Ugye te is kész vagy?

– Ez nem kérdés – válaszolta nyugodtan a fiú. – A kérdés az, hogy te kész vagy-e rá.

Sora ezúttal az egy hónapja történt esettel ellentétben nem lepődött meg barátja válaszán. Bólintott, és elindult a trapézok felé.

– Kösz szépen! – morogta oda Sorának May zsörtölődve, amikor lemászott az egyik emelvényről. Ezzel ellentétben Rosetta sok szerencsét kívánt Bartnak, még úgy is, hogy tudta: a fiúnak semmi szüksége szerencsére.

A bemutató hamarosan elkezdődött. Bár Rosettáék nem éppen három trapézon gyakoroltak, ez a probléma hamar megoldódott. Bart megragadta a Rosetta által otthagyott rudat, lendületet vett, majd másodszor is előrelendült.

– Ennyi lenne az egész? – kérdezte Layla, mivel a fiú ezúttal sem ugrott el. – Csalódott vagyok.

– Várd ki a végét! – szólt Kalos, le sem véve szemét a két fiatalról, miközben reménykedett benne, hogy nem felejtették el az ugrást. Nem számít, milyen ügyes valaki, ha sokáig távol van a színpadtól, a visszatérésnél lehetnek a legkönnyebben problémák.

Bart az emelvény felett engedte el a trapézt, és előre forogva célba vette a középső rudat.

– Ez nem igaz! – kiáltott fel Yuri.

– Megőrült! – csatlakozott Layla.

– Nem hiszem el – motyogta Kathy. – Nem fogja elérni!

Tévedett. A fiú fél kézzel kapta el a középső trapézt, igaz, eléggé lelassítani még nem tudott. Ehelyett függőlegesen elindult felfelé, a rúd pedig Sora irányába. Bart megfordult a levegőben, így hátat fordított partnerének. Lassan neki is és a trapéznak is elfogyott a lendülete. Látszólag mindenképp lezuhant volna, esélye sem lett volna újra elkapni a rudat.

– Le fog esni! – kiáltotta Layla.

– Vége! – szólt Yuri, és már készült, hogy közbelépjen, amikor Kalos megállította.

– Várj még! – mondta teljesen nyugodt hangon, ugyanis már látta ezt a mutatványt, így tudta, mi következik.

A fiú a többiek őszintén döbbent pillantásaitól kísérve a lábujjaival kapta el a középső trapézt. Mivel eddig ő nyújtotta az izgalmas produkciót, a többiek őt követték tekintetükkel. Most viszont minden figyelem középpontja egy csapásra Sora lett. A lány pont akkor kezdte el a gyakorlat rá eső részének végrehajtását, amikor a középső trapéz távolodni kezdett volna tőle, és most tökéletes összhangban lengett a fiúval.

– Elképesztő… – hallotta Mia Kathy suttogását.

– Lesz ez még szebb is – fordult munkatársához a holland lány, és elmosolyodott.

– Ennél? Kétlem – mondta hitetlenkedve Kathy, de néhány pillanat múlva kénytelen volt belátni: Miának igaza volt.

Egy lendületvétel után Sora végrehajtott másfél szaltót, Bart pedig elkapta a bokáját. A lány felnézett rögtönzött partnerére, miközben csak néhány centire volt a hálótól. Már most nyilvánvalóvá vált, hogy az ugrásnak ezt a részét fogja legjobban élvezni, ha beteszik az előadásba, hiszen talán még az autóbemutatón sem került ilyen közel a közönséghez.

Ez viszont csak pár pillanatig tartott. A trapéz lendült tovább, Bart pedig továbblökte Sorát úgy, hogy a lány szélsebesen pörgött a saját tengelye körül, közben pedig a kezdeti fejjel lefelé csüngő állapotból először vízszintes, majd újra függőleges testhelyzetet vett fel, végül pedig minden nehézség nélkül elkapta azt a rudat, amelyről a fiú elindult.

Amíg a jelenlévők Sorát nézték, Bart is átugrott a vele szemben lévő trapézra, és újra tökéletes összhangban lengett a lánnyal. Mikor újra egymás felé lendültek, elengedték a két rudat, és egy-egy lassú, elnyújtott szaltót mutattak be. A két trapéz közötti távolság és egyben a mozdulat közepén értek egymás mellé, ahol a másik tenyerébe csaptak, végül mindketten gond nélkül kapták el azt a rudat, amelyről indultak.

A teremben néhány másodpercig döbbent, néma csönd volt. Mindenki azt várta, hogy azok szólaljanak meg először, akik még nem látták az ugrást. Miután ez nem történt meg, végül Kalos törte meg a lassan már kínossá váló, fülsüketítő csendet.

– Mia, engedélyezem a forgatókönyv átírását, de a holnap esti előadást még a régi szerint bonyolítjuk le, hogy még legyen egy kis időtök új reklámot csinálni a darabnak.

– Értettem, főnök úr! – mondta Mia. – Azonnal hozzá is látok.

– De egy ilyen ugrásnak kell egy frappáns név is – zökkent ki eddigi elkápráztatott állapotából Kathy. – A mutatványotoknak például lehetne Páratlan páros a neve.