5. rész – Sürgőssé vált ügy

Sora és Leon gyakorlását a háló mellől csak Kathy kísérte figyelemmel. Marion Jonathannal játszott a fóka medencéjénél, Miát pedig Bart hívta félre, hogy vele is beszéljen az emlék-kockával kapcsolatban. Mikor a lány megtudta, hogy a fiú beszélni akar vele, egész testében remegve indult kifelé a teremből olyan arccal, mintha saját kivégzésére menne. Sora viszont tudta, hogy Miának semmi oka nem lenne félni. Bart ugyanolyan kedves lesz a lánnyal, mint vele is volt, egy ujjal sem fogja bántani.

Egy dolgot viszont Sora is megtanult ebből a kalandból: más tulajdonával gyakran veszélyes játszani. Pár perc alatt több kegyetlenséget és szenvedést látott, mint egész életében, ami nagyon megviselte lelkileg. Ez sajnos meglátszott a teljesítményén is. Hiába próbálta elfelejteni a látottakat, minduntalan felrémlett benne egy-egy részlet, ami elég volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmét, és a következő pillanatban a hálón landoljon.

– Elég volt! – szólt Leon a sokadik sikertelen próbálkozás után. – Ennek így semmi értelme.

– Igaza van Sora – csatlakozott Kathy. – Mi történt veled? Az elmúlt fél órában egyszer sem tudtad végigcsinálni a mutatványt.

– Sajnálom – mondta Sora, miközben feltápászkodott a hálóról. – Nem tudok koncentrálni…

– Pedig jó lenne. Ezzel a bénázással nem léphetsz fel.

– Tudom, tudom – ismerte be a lány, és kisétált a teremből, átadva helyét Maynek és Rosettának, akik ebben a pillanatban léptek be a helyiségbe gyakorlás céljából.

Miát egyedül találta az étkezőben. A lány egy megkésett ebéd gyanánt kapott be néhány falatot, amikor Sora leült mellé.

– Látom, nem haltál bele – mondta mosolyogva.

– Sokkal rosszabbra számítottam – mosolygott vissza barátnője. – Azt hittem, leordítja a fejemet, ehelyett válaszolt minden kérdésemre, és csak megkért, hogy ne kürtöljem világgá. Aztán elindult Jonathan medencéjéhez…

– Akkor te jobban megúsztad, mint én…

– Veled kiabált?

– Nem. Legfeljebb talán én akartam, ő viszont sokáig egy szót sem szólt. Rosszabb volt, mintha üvöltözött volna… De aztán az én kérdéseimre is válaszolt, és teával is megkínált…

– Teával?!

– Igen – mosolygott Sora, de barátnője irigykedő arcát látva gyorsan hozzátette: – Nyugi, van még bőven. Szerintem téged is megkínálna, ha kérnél…

– Végül is… nem lehet biztosan tudni… Te tudtad, hogy azok a szörnyek kinézték maguknak Bartot?

– Tudtam. De már tárgyalt velük, azért volt távol egy hónapig… Nehéz lehetett neki… Állandó támadások célpontjának lenni…

– És mindennek ellenére ilyen kedves és megbocsátó? És még azt mondják, rajtunk nem lehet kiigazodni…

Sora nem tudta megállni, hogy fel ne nevessen. Már magát a mondatot is viccesnek találta, a szokatlan helyzetet – hogy éppen Miától, és nem Annától hall ilyet – viszont még inkább.

– Sora, a társulatban te tudsz a legtöbbet Bartról – kezdte Mia, miután barátnője befejezte a nevetést. Hangjából az szűrődött ki, hogy egy kicsit zavarban van. – Szerinted vannak még hasonló titkai.

Sora nem válaszolt azonnal. Eszébe jutottak barátja szavai egy hónappal korábbról. Bart akkor azt mondta, a múltjában annyi szörnyűség történt, hogy már álmokat szőni sem mert. Akkor bevallotta neki, hogy csak részben ember, és ezt minden bizonnyal nem szívesen osztja meg másokkal.

– Minden bizonnyal – mondta végül. – De szerintem csak még több borzalmas élményt tudna elmesélni nekünk.

– Láttad azt a heget a karján?

– Igen, de lehet, hogy jobban járunk, ha nem tudjuk meg, hol szerezte…

Ebben a pillanatban Bart lépett az étkezőbe. Amint észrevette a lányokat, odasietett az asztalukhoz, és leült velük szemben.

– Szóval itt vagytok… Mia, hogy haladsz a forgatókönyv módosításával?

– Ööö… Még sehogy. De nem úgy volt, hogy ráér a holnapi előadás után?

– Az a baj, hogy közben változott a helyzet. Valahogy máris kiszivárgott, ennek az átdolgozott változatnak a híre, és az emberek inkább erre kíváncsiak. Kalosnak nem volt más választása, úgy döntött, a holnapi műsor már az új Hattyúk tava lenne.

– Te jó ég! Akkor rohanok! Rengeteg dolgom van… Majd találkozunk!

Miután Mia kiszaladt az étkezőből, a fiú Sorához fordult.

– Rövid lehetett a gyakorlás, ha téged is itt talállak…

– Ne is mondd! Állandóan az az emlék jutott az eszembe, és nem tudtam koncentrálni.

– Az baj…

– Az. Így nem léphetek fel…

– Nyugodj meg! Kitalálunk valamit, rendben?

Sora bólintott. Mivel úgy tűnt, Bart máris elkezdett töprengeni a probléma megoldásán, nem szólt semmit. A gond viszont elég súlyosnak bizonyult, ugyanis a fiú csak hosszú percek után szólalt meg.

– Nos, az a helyzet, hogy ebben a pillanatban nem tudok segíteni, szóval jobban teszed, ha a mai napra elfelejted a gyakorlást. Egyáltalán nem szeretném, hogy az előadás előtt összetörd magad…

– És mikor gyakoroljak?

– Készítek neked egy különleges teát. Abból kell majd egy csészével innod közvetlenül lefekvés előtt. Ha alszol rá egy nagyot, segít elködösíteni az emlékeket.

– Sosem hallottam ilyen teáról…

Bart elmosolyodott.

– Talán azért, mert sehol sem kapsz ilyet. Saját recept.

A gondolat, hogy talán mégsem kell lemondani az előadást, Sora arcára is mosolyt csalt, és barátjával Mia után indultak a szállásokra.