6. rész – Több, mint barát

Amíg Bart körülnézett a városban a különleges tea alapanyagai után, Sora meglátogatta Miát, aki már nagyban dolgozott a darab forgatókönyvének módosításán.

– Hogyhogy nem gyakorolsz? – kérdezte Mia, amikor észrevette barátnőjét.

– Nem tudok a ugrásra koncentrálni a látottak miatt.

– Akkor hogy lesz ebből holnap előadás?

– Bart készít nekem olyan teát, ami elméletileg segít.

– Hát, remélem, hogy tényleg segíteni fog. Ha te nem tudsz fellépni, ugrik az egész műsor… Bart persze ezért kérne alternatívát, nem?

– De. Hogy haladsz?

– Aránylag jól. Úgy gondoltam, ha ez a ti Páratlan párosotok nem sokkal a darab vége előtt lenne, akkor nagyon jól elő tudná készíteni az Angyalok táncát…

– Lehet benne valami… Hogy találta ki Kathy ezt a nevet?

– Nem tudom, hogyan, de az biztos, hogy tényleg jó név az ugrásotoknak. A páros minden bizonnyal arra vonatkozik, hogy ketten csináljátok, a páratlant pedig döntse el a közönség… Vonatkozhat a három trapézra, vagy arra, hogy más tényleg nem képes végrehajtani…

– És hogy rakod be a műsorba?

– Beteszek még egy karaktert, aki csak itt jelenik meg… megmutatja Odettnek a helyes utat… hogy mit kéne csinálnia… aztán meg eltűnik, mintha nem is lett volna ott.

– Tökéletes.

– Kívülről úgy fog tűnni, mintha az ő vakmerőssége ösztönözne téged az Angyalok táncára…

Hirtelen lépések zaja szűrődött be a szobába a folyosó felől.

– Mi ez? – kapta fel a fejét a zajra Mia.

– Nem vagyok biztos benne… – kezdte idegesen Sora, majd felsóhajtott megkönnyebbülésében, amikor meglátta barátját az ajtó előtt elsétálni. – Csak Bart. Akkor szerinted jó lesz így az új forgatókönyv?

– Igen, nekem is tetszik…

– Akkor átmegyünk Barthoz? Szerintem még hajlandó néhány kérdésünkre válaszolni… feltéve, hogy még van.

– Már hogyne lenne? Menjünk!

Bart szobájának ajtaját csukva találták, így Sora először bekopogott. Szinte azonnal hangzott a válasz:

– Gyertek be!

– Honnan tudja, hogy nem egyedül vagy? – kérdezte suttogva Mia.

– Elmondása szerint megvan rá a módja, de még én sem tudom, pontosan hogy csinálja – súgta vissza Sora, és benyitott az ajtón.

A szoba legutóbbi látogatása óta annyiban változott meg, hogy egy második teáskanna is a tűzhelyre került. Bart éppen a két délutáni csészét mosta el, amikor a két lány belépett a helyiségbe.

– Nyugodtan foglaljatok helyet! Egy perc, és a tiétek vagyok…

– Tessék? – kérdezett vissza Mia.

– Azért jöttetek ilyen korán, mert még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseitek, nem?

Sora szinte hallotta, ahogy mellette álló barátnőjének lélegzete egy pillanatra elakad. Teljes mértékben meg tudta érteni Mia reakcióját. Egy hónapja Bart őt is meglepte egy hasonló megszólalással, amikor a fiú valahogy megérezte önbizalomhiányát. Mivel úgy tűnt, Mia nem képes megmozdulni a meglepettségtől, Sora megragadta barátnője csuklóját, és valamilyen ülőalkalmatossághoz vezette. Leültette egy karosszékbe, majd ő maga is leült.

Bart takaréklángon melegíteni kezdte az első kannában lévő kihűlt teát, majd a két lányhoz fordult.

– Nos… Nincs rosszabb, mint egy fel nem tett kérdés, úgyhogy csak rajta!

– Akkor kezdhetjük azzal, hogy mi az a heg a karodon? – kérdezte Mia, aki látszólag túltette magát a kezdeti meglepettségen.

– Ez? – kérdezett vissza Bart, és kifordította a karját, aminek következtében Soráék újra megpillantották a fiú alkarjának belső felén éktelenkedő sebhelyet. – Ez egy eléggé régi, nagyon csúnya baleset nyoma. Először kis híján az életembe, később majdnem a karomba került. Ha nem muszáj, a részletekbe nem mennék bele…

– Egyáltalán nem muszáj! – sietett leszögezni Sora. Már eddig is bőven elég szörnyűséget látott és hallott, nem volt kíváncsi a részletekre. – Én inkább arra lennék kíváncsi, mennyire izgulsz az első fellépésed előtt.

– Nem vagyok egy ideges típus. Tökéletesen tisztában vagyok képességeim határaival, nem szoktam lehetetlen dologba belekezdeni. De megígérem, hogy holnap megteszem, ami tőlem telik.

Sora irigyelte a fiú magabiztosságát. Igaz, ő sem volt éppen gyáva, most nagyon is félt, hogy Bart teája nem válik be. Erre viszont nem is akart gondolni, hiszen a fiú eddig sosem hagyta cserben, ha szüksége volt a segítségére.

Bár a délutáni két csészét elmosta, Bart tisztákat vett elő. Mindkét lányt megkínálta a nyugtató teával, amit Soráék el is fogadtak. Miát látszólag túlságosan is megnyugtatta a meleg ital, mert elkezdett a fiú magánéletéről kérdezősködni.

– És volt más lány az életedben Kitty után? – kérdezte.

– Nem volt, de nem azért, mert úgy gondoltam, senkit sem fogok tudni úgy szeretni, mint őt. Az elmúlt egy évben általánosságban kerültem a többi ember közelségét, mert féltem, hogy ők is megsérülhetnek egy támadás alkalmával…

– Szóval, most majd megpróbálod újrakezdeni valakivel? – bukott ki a kérdés Sorából. Más helyzetben azonnal megbánt volna egy ilyen kérdést, de barátja nem bújt ki a válasz alól.

– Ha megtalálom a megfelelő lányt…

– Jaj, még mielőtt elfelejtem! Kaphatnék majd én is abból a különleges teából? – kérdezte hirtelen Mia. – Én is szívesen elfelejteném, amit abban a teremben láttam…

– Természetesen, de még egy kicsit várnod kell. Nem baj?

– Nem – mondta a lány, majd mosolyogva megkérdezte: – És azt megkérdezhetem, hogy szoktál udvarolni?

A kérdés Bart arcára is mosolyt csalt, a fiú csak pár másodperccel később tudott válaszolni.

– Tulajdonképpen továbbra is mindenkivel ugyanúgy viselkedek, nem szoktam elsietni semmit…

– Jaj ne! – kiáltott fel Sora, miután kinézett az ablakon, és észrevette, hogy az ég már besötétedett.

– Már ilyen késő lenne? – kérdezte Mia, amikor ő is észrevette a kinti sötétséget.

– Bizony, gyorsan eltelik az idő, ha jól érzed magad… – mondta Bart, és a tűzhelyhez lépett. Elővett még két tiszta csészét, és megtöltötte őket a második kannában lévő, az előbbinél jóval sötétebb teával.

Mivel Mia korán le akart feküdni, szinte azonnal felkapta az első teli csészét, amit a fiú letett.

– Nyugodtan vidd magaddal, és közvetlenül elalvás előtt idd meg! – utasította Bart a holland lányt. – A csészét holnap is ráérsz visszahozni. Rendben?

Mia bólintott, és a teával a kezében kiment a szobából. Sora is kezdett elálmosodni, ezért felvette a másik csészét, és a Mia által nyitva hagyott ajtóhoz ment, ahonnan még visszafordult.

– Köszönöm a segítséget – mondta a fiúnak.

– Semmiség. Mire jók a barátok?

Sora még egyszer megölelte barátját.

– Nem. Ez már több, mint egyszerű barátság – motyogta magában. Lábujjhegyre állt, hogy elérje Bart arcát, és egy puszit nyomott arra a helyre, ahol a hosszúszarvú vadász egy éve pofon csapta a fiút, majd visszament a saját szobájába, hogy a kivételesen hosszú nap után végre lefeküdjön.