8. rész – Ijedtségre kacagás

A közönség vidám ujjongása semmihez sem hasonlítható. Sorát éppen ez ösztönzi arra, hogy legközelebb is teljes odaadással mozogjon a színpadon. Az emberek mosolya mellett ez volt a legértékesebb számára.

A műsor hatalmas sikert aratott. A nézők most látták először a Páratlan párost, de biztos, hogy nem utoljára. Az előadás végén Kenhez beérkező kérdőívek tanúsága szerint az Angyalok tánca után Sora és Bart ugrása volt a legnépszerűbb a közönség körében, ráadásul nem sokkal maradt el a darab fénypontja mögött.

Sorával madarat lehetett volna fogatni. Nem csak azért, mert egy újabb pompás előadáson volt túl, hanem mert legjobb barátja is jó úton haladt a hírnév felé. Nyilvánvaló volt, hogy ha Sorát az Angyalok tánca tette igazi sztárrá, Bartot a Páratlan páros fogja hasonló magasságokba emelni.

Az előadás után a szereplők örömünnepet tartottak a szállásokon, bár voltak, akik inkább kihagyták – Leonnal az élen. A bulizókat még a késői idő sem tartotta vissza, mivel azok új erőre kaptak a kivételes sikertől. A résztvevők rengeteg üdítőt szereztek, a zene biztosítását pedig Sarah oldotta meg. Ahhoz ugyan már tényleg kicsit fáradt volt, hogy saját élőzenével mulattassa a többieket, jó néhány lemezt összeszedett, hogy válogatni tudjon.

Bár legutóbb azt mondta, mindig is távol állt tőle a bulizás, Bart nem vonult vissza a szobájába a társaság elől. A fiú viszont annyiban tartotta magát állításához, hogy inkább visszahúzódott a sebtében táncparkettnek kikiáltott területről, amit a szoba közepéről félretolt bútordarabokkal hoztak létre, és igyekezett nem zavarni azokat, akik az eleinte játszott gyorsabb zenékre táncolni akartak.

Sora a délutánnal ellentétben igyekezett minél több időt Bart mellett tölteni, és ez két legjobb barátnőjének is feltűnt. Amíg a fiú Rosettával beszélgetett, Anna és Mia félrehívták Sorát, hogy megtudják a lány különös viselkedésének okát.

– Nem akarsz velünk megosztani valamit Sora? – kérdezte Mia.

– Ma nagyon furcsán viselkedtél – csatlakozott barátnője értetlen arcát látva Anna. – Délután eltűnsz az öltözőben, Bartot látni sem akarod, most pedig megint állandóan vele vagy… Nagyon furcsa…

– Hát, tudjátok… – kezdte Sora, de fogalma sem volt, hogy mondja meg barátnőinek, mit érez Bart iránt. – Elég bonyolult volt a helyzet…

– Azért meghallgatnánk – mondta Mia. – Veszekedtetek tegnap este?

– Nem, semmi ilyesmi nem történt… – sietett megnyugtatni barátnőjét Sora. Mivel belátta, hogy ezúttal nem menekülhet, vett egy nagy levegőt, és igyekezett olyan halkan beszélni, hogy csak Anna és Mia hallja a szavait. – Éppen ellenkezőleg. Megpusziltam.

A két lány tágra nyílt szemmel nézett rá. Arcukról bárki le tudta volna olvasni, hogy nem mernek hinni a fülüknek.

– Nem mondod komolyan, ugye? – kérdezte Mia félig aggódó, félig kétségbeesett hangon.

– Ez nagyon rossz vicc volt, Sora – csatlakozott Anna. – Nagyon rossz humorista lennél ilyen megszólalásokkal…

– Nagyon is komolyan beszélek – jelentette ki minden lelkesedés nélkül a japán lány. Kezdte érteni, milyen helyzetben lehet barátja minden alkalommal. Olyan témáról kellett beszélnie, amit legszívesebben sosem hozna fel egy társalgás során. A háttérzajokból ítélve Sarah egy különösen gyors számot tett fel.

– Szóval ezért kerülted el délután… – mondta Mia lehajtott fejjel. – Érthető… Én is elbujdostam volna…

– Akkor most hogyhogy megint állandóan a közelében vagy? – kérdezte Anna.

– Hát… Az úgy volt, hogy…

A többiek hangos megdöbbenése Sorába fojtották mondatának végét. A három barátnő a szoba közepe felé fordult, és meglátták az általános meghökkenés okát: Bart Rosetta kíséretében kimerészkedett a parkettre. A fiú a kifejezetten gyors zene ütemére és a többiek buzdító tapsára alaposan megtáncoltatta a fiatal diabolobajnokot. Ahogy Sora barátját figyelte, nem értette, miért nem szerette a fiú az ilyen bulikat. Bart nagyon jól mozgott a táncparketten.

A szám végén Rosettát táncpartnerének kellett kivonszolnia a többiek között, a lány ugyanis annyira elfáradt, hogy a lábán is alig tudott megállni.

– Jól vagy, Rosetta? – sietett a fiatal bajnokhoz Sora.

– Túlélem…

– Te mondtad, hogy táncolni akarsz – jegyezte meg viccesen Bart. – Én meg kértelek, hogy szóljál, ha kezdesz fáradni! Lassítottam volna…

– Ugyan, így is élveztem…

– Megyek, hozok egy üdítőt… Az majd egy kicsit felfrissít – mondta a fiú, és leültette Rosettát egy székbe, majd elindult pár összetolt asztal felé, ahol néhányan egy kis büfét rendeztek be.

– Tényleg felkérted Bartot táncolni? – kérdezte Sora, miután barátja hallótávolságon kívülre ért.

– Nem számítottam rá, hogy ilyen energikus is tud lenni… Pedig még meg is kérdezte, biztos vagyok-e benne. Azt mondta, gondoljam át még egyszer. Mintha előre is féltett volna…

– Mit vártál tőle azok után, amit egy hónappal ezelőtt csinált? – kérdezte Mia.

– Arra a szörnyre gondolsz? Akkor sem láttam rajta, hogy ennyi energiája lenne…

– Igaza van, most szerintem is sokkal energikusabb volt – csatlakozott a beszélgetéshez Anna.

Sora elgondolkozott. Ha csak Bart és a hosszúszarvú vadász egy hónappal azelőtti összecsapására gondolt, Rosettáéknak kellett igazat adnia. Ugyanakkor Miát is meg lehetett érteni, hiszen a mostaninál is nagyobb lendülettel vetette magát az öt lényre egy éve.

Bart a lányok meglepetésére nem egy, hanem négy pohárral tért vissza.

– Remélem, nem baj, hogy hoztam nektek is – mondta, miközben szétosztotta az üdítőket.

– Egyáltalán nem – válaszolt Mia, miközben Sarah feltett egy lassú számot, látva, hogy az emberek már fáradtak az eddigi tempóhoz. – Tényleg igaz, hogy Sora…

– Mondd, nincs kedved még egy tánchoz? – vágott közbe a japán lány, barátnőjébe fojtva a szót. Nem akarta, hogy a következő nap már mindenki az ő szerelmi életéről csámcsogjon.

– Végül is… Ha már Rosettával így bemelegítettünk… – mosolygott a fiatal bajnokra Bart. – Miért is ne?

Sora nem akart a figyelem központjában lenni, ezért nem ment be a parkett közepére, hanem néhány lépésre a szélétől megállt.

– Itt is jó lesz? – kérdezte.

– Nekem mindegy. Az a lényeg, hogy neked megfeleljen.

– Akkor jó lesz itt.

A lány kifejezetten közel húzódott barátjához. Mivel Bart vezetett, Sorának nem kellett sok mindenre ügyelnie, így fejét a fiú mellkasára hajtotta. Behunyta a szemét, és élvezte barátja gyengéd, de erős karjainak biztonságérzetet nyújtó ölelését.

– Még hogy Bart nem szereti a bulikat… – súgta Annának Mia. – Nézd már, milyen jókedve van!

– Szerintem Során mosolyog. Nézz már rá!

Sora még tompán hallotta barátnői suttogását, de a következő pillanatban minden elnémult körülötte. Még a zenét sem hallotta.

Barátja hirtelen érezte, hogy a lány teljes súlyával neki akar dőlni, ezért gyorsan elkapta a hóna alatt. A történtek mindenkit megijesztettek, de az általános riadalmat hamarosan hangos kuncogás váltotta fel: Sora csak elaludt Bart karjaiban.