Szerelmesek

A Partnerek folytatása

1. rész – Készülődés

A szerelem érdekes fogalom. Egyike azon kevés fogalmainknak, amelyet mindannyian megértünk, de tökéletesen senki sem tudna megfogalmazni. Ugyanakkor jó néhányan állítanak róla sokfélét, néha kiszámíthatatlannak, néha vaknak tartják.

Az viszont biztos, hogy a szerelem az emberek életének része – és egyáltalán nem válogat. Ugyanolyan könnyen kerít a hatalmába időseket és fiatalokat, férfiakat és nőket foglalkozástól függetlenül.

A szerelem Sorával sem kivételezett. A japán lány nem sokkal több, mint egy hónapja ismerkedett meg egy Bart Shephard nevű fiúval, akinek kedvességével, figyelmességével és még jó néhány tulajdonságával akarva-akaratlanul is sikerült elérnie, hogy Sora megszeresse – még akkor is, ha az egy hónap során csak öt napot töltöttek együtt. Sora azóta senkinek sem beszélt Barttal kapcsolatos érzelmeiről, két legjobb barátnője is csak annyiról tudott, hogy első igazi közös fellépésük előtti este megpuszilta a fiút. Arról viszont csak jóval később értesültek, hogy a műsor utáni reggel Sora nevelőapja elhívta Bartot és legjobb barátnőjüket egy egyhetes olaszországi nyaralásra.

A meghívás óta eltelt pár nap Sora részéről az izgatott készülődés jegyében telt el. Talán még akkor sem izgult ennyire, amikor azért lépett be a Kaleido színpad ajtaján, hogy csatlakozhasson a társulathoz. Egy hét legjobb barátjával… Ez a nyaralás semmiképp sem lehet rossz.

Az elintéznivalók közül a legnehezebb az volt, hogy Kalostól egy hét szabadságot kérjenek. A főnök Sorát még aránylag simán elengedte, Barttal kapcsolatban viszont egyáltalán nem volt ilyen engedékeny. Álláspontját meg lehetett érteni, tekintve, hogy a fiú kevesebb, mint egy nappal az után, hogy bekerült a társulatba, hirtelen, számára rejtélyes körülmények között eltűnt. Sora legalább fél órán át győzködte főnökét, aki miután látta, hogy a lány mennyire hajthatatlan, beleegyezett Bart szabadságába is.

Az indulás előtti nap Sora még egyszer ellenőrizte, hogy minden fontos dolgot sikerült-e becsomagolnia. Bart, aki pár perce jött be Sora szobájába, hogy beszéljen a lánnyal, az ágyon ülve nézte ténykedését.

– Úgy tűnik, minden megvan – emelkedett fel Sora a bőrönd mellől. – Sikerült fürdőruhát venned?

– Igen, elintéztem – mondta minden lelkesedés nélkül a fiú, ugyanis önbecsülésének nagyon nem tett jót, hogy Sorától kapott pénzt szűkös ruhatárának bővítésére, mivel még nem kapott Kalostól fizetést.

– Ugyan, ne vágj már ilyen durcás képet, szívesen segítettem. És miről akartál beszélni?

– Azok után, amik az elmúlt napokban történtek, én is elgondolkodtam kettőnkről. Meddig akarod mindezt titokban tartani?

– Hát… nem tudom. Még nem igazán gondolkoztam rajta. Tudom, hogy egyszer mindenképp kitudódik, de eddig nem gondoltam rá.

– Értem. És mik a terveid?

Sora érezte, hogy elpirul.

– Jó, tudom, hogy az esküvő még egy kicsit odébb van, és a színpadnál is szeretnék még sikereket elérni, de szeretnék majd egy kislányt – hadarta. – Te nem?

– Egy kislány tényleg jó lenne, de… – kezdte meglepetten Bart, de a lány a szavába vágott.

– Igen? Biztos nagyszerű lenne, le merném fogadni, hogy legalább olyan aranyos lesz, mint a kishúgom, Yume… majd te is meglátod…

– De beleéli magát valaki… – szólalt meg Fantom a lány füle mellett. – Nagy csalódás fog még téged érni…

– Talán egy napon ő is követ minket, és artista lesz – folytatta Sora, oda sem figyelve a szellemre. – Sosem lehet tudni…

– Sora… – próbált közbevágni Bart, de mivel nem emelte fel jobb kezét, a lány ezúttal nem állt meg.

– Talán még hármasban is felléphetnénk. Az csodás lenne… De te összepakoltál már?

– Amit vettem, még mindig ott van a szatyorban, de…

– Össze kéne csomagolnod… Kölcsönadom az egyik kisebb bőröndömet. Nekem amúgy is van elég…

Sora két kisméretű bőrönd közül egyet Bartnak adott, majd kitessékelte barátját a szobából. A másik táskát Fantom átverésére tartogatta, ugyanis biztos volt benne, hogy a szellem velük akar majd menni. Ezért felajánlotta neki a legkisebb bőröndjét, mint utazási lehetőséget, amit „véletlenül” itthon kívánt felejteni.

A nyaralást már nem övezte akkora titok, mint Sora és Bart kapcsolatát, bár ennek tudatában több olyan pletyka is szárnyra kapott a színpadnál, hogy a két fiatal között lehet valami.

Amikor Sora lement az étkezőbe vacsorázni, a helyiségben minden irányból zúgó suttogás fogadta, ami azonnal alábbhagyott, amint a többiek észrevették őt. A lány tekintetével megkereste Miát és Annát, akik már a velük szemben helyet foglaló Barttal beszélgettek, majd odament az asztalukhoz, és leült barátja mellé.

– Itt a nagy mázlista! – szólt Mia, amikor meglátta Sorát.

– Miről beszélsz? – kérdezett vissza a japán lány.

– Én is szívesen elmennék egyszer Olaszországba nyaralni. Komolyan mondom, irigyellek.

– Mindenképpen küldjetek képeslapot! – csatlakozott Anna. – És majd olyan képekre is kíváncsiak leszünk, amik ott készültek…

– Hogy haladtok a készülődéssel? – kérdezte Mia.

– Mindent elintéztünk. Holnap reggel jönnek Sora szülei – válaszolt Bart, majd viccesen hozzátette: – Ennyire féltik tőlem a kislányukat…

Mia és Anna kuncogni kezdtek, és Sora sem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.

– Ugyan, csak a nevelőszüleim…

– Attól még félthetnek téged, Sora… – jegyezte meg Anna.

– Jaj, még mielőtt elfelejtem… – szólalt meg hirtelen Mia, szavait Barthoz intézve. – Ken mondta reggel, hogy beszélni akar veled.

– Igen, találkoztunk délután.

– Mit akart? – kérdezte Sora.

– Semmi különös – bújt ki a válasz alól a fiú, a lány emlékei szerint először. – Csak jókívánságok…

– Kedves… – mondta Sora, bár meg volt róla győződve, hogy Bart szavai ezúttal nem igazán fedik a valóságot.

Vacsora után Sora igyekezett minél előbb lefeküdni, hogy másnap annyira frissen és kipihenten indulhasson el nyaralni, amennyire csak lehet, ugyanis valami azt súgta neki, ha ugrálnia nem is kell, szüksége lesz az erejére. Ennek ellenére annyira izgult az elkövetkező hét miatt, hogy egész éjjel álmatlanul forgolódott az ágyában. Azt viszont nem sejtette, hogy nem ő az egyetlen, aki nem tud aludni – a szomszédos szobában Bart, akinek ugyanúgy nem jött álom a szemére, a falnak dőlve figyelte a csillagos eget, és szótlanul töprengett magában.