7. rész – Aggasztó fejlemény

Sora már Bart ajándékával a nyakában szállt le a repülőgépről. Első útjuk a szállásokhoz vezetett, hogy letegyék a csomagjaikat, a japán lányt viszont hatalmas meglepetés érte, amikor egy idegen bőröndöt talált a szobájában.

– Máris hazajöttél, Sora? – kérdezte egy ismerős hang a lány füle mellett. – Eszedbe jutott, hogy valamit itthon felejtettél?

– Mire gondolsz, Fantom?

– Konkrétan éppen magamra gondoltam – jelentette ki dühösen a szellem. – Hogy tudtál itthon felejteni?

– Csak, hogy elkerüljük a félreértést: nem véletlenül hagytalak itthon, világos? Így te legalább nem rontottad tovább a nyaralásunkat…

– Ez a hála azért a rengeteg segítségért, amit nyújtottam? Szép. Azért egy dolgot megmondhatnál…

– Mégis mit?

– Nagyot csalódtál a kis barátodban?

Sora hirtelen nem tudott mit válaszolni. Fantom előre tudta, hogy Bart vonakodni fog a családalapítástól?

– Te tudtad? – préselte ki végül dühtől összeszorított fogai között a szavakat.

– Már akkor sejtettem, hogy csalódás fog érni, amikor annyira beleélted magad abba, hogy kislányod lesz, bár ennél pontosabban nem tudtam… Egy tanácsot viszont adhatok: ne engedd magadhoz túl közel azt a fiút! Nagyon sötét titkok lapulnak a szíve legmélyén…

– És persze pont te fogod megmondani, kivel barátkozhatok, és kivel nem… Inkább azt mondd meg, mi történt itt!

– Egyszer csak bejött a főnököd négy másik pasassal… Az egyikük ledobta a bőröndjét, aztán máris mentek tovább. Úgy tűnik, elfoglalta a szobádat. További részletekkel nem szolgálhatok.

Sora nem merte egy idegen bőrönd mellett hagyni a saját csomagját, ezért azzal a kezében indult el Sarah szobája felé.

– Már itthon is vagy, Sora? – kérdezte a szállásmester, amikor meglátta a lányt.

– Igen… De mit keres egy idegen bőrönd a szobámban?

– Az… Kalos egyik régi ismerőséé. Jöttek néhányan, és mivel nincs pénzük szállodára, pár napra el kellett helyeznem őket. Bart és a te szobád egyértelmű volt, hiszen nyaraltatok, és úgy számoltunk, hogy mire visszajöttök, ők már nem lesznek itt…

– Az a két szoba egyértelmű volt? Ezt úgy mondod, mintha még több kellett volna nekik.

– Mert sajnos így is volt. Ezek még egymással sem hajlandóak megosztani a szobáikat, főleg nem a társulat tagjaival, ezért Kalos utasítására muszáj volt kitennem Annát és Miát. Kalos azt mondta nekik, hogy tekintsék szabadságnak, mert addig nem kell bejárniuk naponta gyakorolni…

– És most hol vannak?

– Azt hiszem, bementek beszélni Kalosszal, hogy addig hol aludjanak, de attól tartok, semmit nem tudunk tenni az ügy érdekében… Sem én, sem Kalos…

Sora tényleg a színpad egyik folyosóján találta meg két barátnőjét, akik látszólag már kipakoltak a szobájukból, most pedig búsan töprengtek azon, hogyan tovább.

– Sziasztok! – köszönt nekik Sora. – Sarah-tól hallottam, mi történt… Remélem, nem vagytok nagyon letörve…

– Ugyan, túléljük – mondta Mia, bár látszott rajta: egyáltalán nem olyan derűlátó, amilyennek szavai alapján bárki is hinné.

– Van már ötletetek, hol fogtok aludni, amíg a főnök ismerősei itt vannak?

– Úgy érted, mi hol fogunk aludni – javította ki Anna, különös tekintettel megnyomva a személyes névmást. – A te szobádat is elfoglalták…

– Tényleg, igazad van… és Bart szobáját is… Neki is kell majd szállás… Apropó, nem láttátok?

– Ő is megpróbál beszélni a főnökkel. Sajnos sok esélyt nem látok arra, hogy segítséget kapjunk, attól tartok, nekünk kell szállást találni. Nekem volt egy olyan ötletem, hogy esetleg maradunk a színpad szállásánál, és odacsapódunk valakihez, de hamar elvetettük…

– Megvan! – kiáltott fel hirtelen Mia. – Mit szólnátok hozzá, ha megint megpróbálnánk elkérni Dr. Kate-től azt a lakást, ahol már laktunk, amikor Yuri átvette a színpadot?

– Azt a lakást? – kérdezte elgondolkodva Anna, mire a holland lány csak bólintott. – Ez… jó ötlet. Sőt! Remek ötlet! Hogyhogy nem nekem jutott eszembe?

– Talán, mert te inkább jó poénokat találsz ki – szólt Mia, bár szavaival inkább csak igyekezett továbbra is ösztönözni barátnőjét.

– És Barttal mi lesz? – vetette közbe Sora. – Lehet, hogy csak azt az egy lakást kapjuk meg…

– Ha nincs más megoldás, felőlem lakhat velünk – mondta a mókamester. – Feltéve, hogy nem akarja majd kihasználni a helyzetet…

– Ettől egyáltalán nem félek – sietett megnyugtatni barátnőjét Sora, aki pontosan értette Anna gondolatait. – Ahogy észrevettem, egyáltalán nem jár ilyesmiken az esze.

– Ha te mondod… Végül is te már laktál vele egy szobában…

Sora hirtelen felkapta a csomagját, amit a beszélgetés idejére a padlóra tett.

– Inkább menjünk, és kérjük el Kate-től azt a lakást! – javasolta, és már indult is a doktornő rendelője felé.

Kate szinte azonnal beleegyezett, hogy a lányok ismét tőle kérjenek szállást. Mia és Anna nagy hálálkodás közepette hagyta el a rendelőt, hogy berendezkedjenek, Sora viszont még maradt egy kicsit.

– Kérdezhetek valamit?

– Kérdezz nyugodtan! Épp ráérek…

– Arra lennék kíváncsi, mitől függ, hogy valaki esetleg belehal-e a szülésbe.

– Elsősorban a szülésztől függ… aztán van még néhány valamelyest kevésbé fontos tényező, mint a felszerelés, a higiénia… de miért érdekel ez téged?

– Csak megkérdeztem, semmi komolyra nem kell gondolni!

– Akkor jó. Már azt hittem, hogy valami baj van… egyébként pedig egyéntől is függ. Te például egy erős lány vagy, szerintem neked nem okozna gondot az ilyesmi… de azért a te helyedben várnék még pár évet. Egy gyerek nagy felelősség.

– Nagyon köszönöm! Most mennék, és én is berendezkednék, ha nem baj…

– Semmi baj, addig maradtok, amíg akartok.

– Pár napnál nem hiszem, hogy több lesz, de köszönjük.

Sora még megkereste Bartot, mielőtt barátnői után ment volna az újonnan kibérelt szállásra. A lakás nem igazán változott, amióta legutóbb laktak benne. Két barátnője már kipakolta a holmiját, de amikor a japán lány barátja társaságában belépett az ajtón, csak Annát látta.

– Mia hol van? – kérdezte.

– A fürdőszobában. Megengedett magának egy forró fürdőt. Utána viszont én jövök.

Bart körülnézett a lakásban, mivel még nem volt szerencséje itt megszállni. Mivel viszont hallotta, hogy Mia a fürdőszobában van, oda még véletlenül sem nyitott be.

– Takaros – összegezte véleményét, miközben a hűtőszekrényhez lépett, és kinyitotta azt. – Ez viszont üres.

– Hát, úgy tűnik, valaki kiürítette, mióta itt voltunk – állapította meg Sora.

– Sebaj, majd feltöltjük. Lemegyek a boltba. Van valami, amit kenyéren, tojáson, tejen és sajton kívül még kérnétek?

– Ha lehetne még valamiféle üdítő, mert a tej gyorsan elfogyna – szólalt meg egy kicsit félénken Anna.

– Rendben, de nem kell félned, nem harapok – mosolyodott el bátorítóan a fiú, majd kilépett az ajtón.

Sora elkezdett barátnőihez hasonlóan berendezkedni. Csak pakolás közben vette észre, hogy a hálószobában, ami még csak el sincs rendesen különítve a konyhától, csak három ágy van – és Olaszországgal ellentétben itt nem tudtak volna negyedik ágyat csinálni a fiúnak. Lehet, hogy barátjának csak két órát kellett aludnia hetente, neki sem ártana egy hely, ahol pihenhet, ha esetleg főnöke ismerősei a tervezettnél tovább időznének a szállásokon. Ezen kívül még Anna és Mia helyzete is nagyon nyugtalanította – főleg holland barátnője miatt aggódott. Mia nagyon letörtnek tűnt a színpad folyosóján.