8. rész – Új szerepkör

Mia hamarosan átadta a fürdőszobát Annának. Mivel úgy látta, hogy a holland lány eléggé maga alatt van, Sora úgy gondolta, megpróbálja elterelni barátnője gondolatait hirtelen jött kényszerszabadságáról.

– Kenneth úr tényleg Bartot akarja látni a színpadon? – kérdezte.

– Igen. És az a legérdekesebb a dologban, hogy először olyasmiben akarja látni, amiben jó. Egyelőre nem állítaná kihívás elé. Ez elég furcsa…

– Az. De akkor nem is tudom, mi lenne a megfelelő szerep… szinte bármit el tudna játszani… bár a harctudása nagyon meggyőző volt… És van már valamilyen ötleted?

– Arra gondoltam, hogy vele is megcsinálhatnátok azt, amit Laylával az 1001 éjszaka meséi végén.

– Egy olyan csatajelenetet?

– Miért is ne? Bartnak mindene megvan hozzá… Te is mondtad, hogy meggyőző volt a harctudása, ráadásul az egyensúlyérzéke is emberfeletti, így kicsi az esélye, hogy leesik a kötélről. Számára ez egy tökéletes szerep lenne…

Sorának tetszett az ötlet, főleg mivel vívásban a kötélen már neki is volt némi tapasztalata. Bár nem tudta, barátja hogy lesz képes forgatni egy olyan kardot, amit az előadáshoz használnának, abban biztos volt, hogy ilyen téren nincs olyan hatalmas különbség köztük, mint más területeken, amelyek többségére viszont álmában sem gondolt volna.

– Ezt meg kitől kaptad? – kérdezte hirtelen Mia a nyakláncot nézve.

– Bart adta Olaszországból hazafele jövet. Alig mertem hinni a szememnek, amikor ideadta…

– Én meg észre sem vettem…

– Megesik az ilyen, láttam, mennyire elszomorítottak ezek az események.

– Igazad lehet… de még mindig aggódom egy kicsit…

– Mi miatt?

– Biztos vagy benne, hogy Bart nem akarja majd kihasználni a helyzetet, hogy együtt lakik velünk?

– Ne kezdd már te is! Én tökéletesen megbízom benne. Nem lesz semmi gond.

Mia nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy még mindig vannak kételyei a fiúval kapcsolatban, aki néhány perc múlva vissza is tért a boltból. Soráék nem vették észre, amikor Bart belépett az ajtón, a lányok csak rotyogásra és különös, de finom illatra figyeltek fel újabb perceket követően.

– Bart, te vagy kint a konyhában? – kiáltott az ajtó felé a japán lány.

– Én – hallatszott a fiú válasza.

– Mik ezek a hangok meg ez az illat? Mit csinálsz?

– Vacsorát.

Barátja tömör válaszának ismét sikerült meglepnie Sorát. Tekintve, hogy Bart életének nagy része meneküléssel telt, a lány sosem gondolta volna, hogy a fiú képes ilyen házias is lenni. Miával a nyomában óvatosan kisétált a konyhába. Barátja a tűzhelynél állt, és egy villával fordított meg valamit egy serpenyőben.

– És mi lesz a vacsora? – kérdezte Mia.

– Idő szűkében most csak bundás kenyérrel tudok szolgálni, holnaptól viszont már az lesz, amit kértek. Remélem, most ez is megfelel…

– Tökéletes! – szólt lelkesen Sora. – Nem is tudtam, hogy főzni is tudsz…

– Nem nagy ügy. Tudok néhány dolgot, de nem tartom magam olyan nagy szakácsnak.

Ha Bart nem mentegetőzik konyhaművészetével kapcsolatban, Sora nem vette volna észre, hogy a fiú esetleg rosszul főzne. Barátja bundás kenyere kifejezetten ízlett neki, és ezzel nem volt egyedül. Mia és Anna legalább olyan jóízűen majszolták a vacsorájukat, mint ő. Bart viszont csak figyelte őket, és amikor a japán lány a fiúra pillantott, valami szokatlant vett észre a szemében: mintha barátja gyönyörködne a látványban.

– Te nem eszel? – kérdezte tőle.

– Nem vagyok éhes – felelte Bart. – Egyébként is, az ember a tűzhely mellett már az illatokkal is képes jóllakni.

Amikor a három lány lefeküdt, Bart még nekilátott, hogy elmosogassa a vacsorához használt tányérokat. Sorának látszólag sikerült meggyőznie Annát, hogy semmi félnivalójuk nincs a fiútól, így ők ketten hamar elaludtak.

Nem úgy, mint Mia. A holland lányt egyáltalán nem nyugtatta meg a tény, hogy együtt lakik Barttal. Sora nyugtató szavai ellenére még mindig tartott a fiútól, főleg azért, mert teljesen kiszámíthatatlannak tartotta. Leginkább attól tartott, hogy valamelyiküknek véletlenül sikerül feldühítenie Bartot, és ha a fiú bántani akarná őket, nem tudnák megvédeni magukat. Minden bizonnyal ez a hátulütője, ha az embernek erős barátai vannak.

Mia a konyhából átszűrődő gyenge fényben Bart árnyékát követve nyomon tudta követni a fiú ténykedését, aki hamar végzett a tányérok elmosásával, és nemsokára belépett a szobába. Lassan a nyitott ablakhoz sétált, majd felnézett a csillagos égre.

– Ma is gyönyörűen ragyogtok – motyogta maga elé pár perc nézelődés után.

Hirtelen felerősödött kint a szél, Bart viszont felfogta a fuvallatot, így az nem jutott be a szobába. A fiún nem látszott, hogy megérezte volna a légmozgást, Mia viszont határozottan érezte, hogy lehűlt a levegő.

Bart hirtelen Sora ágya felé fordult. Odalépett az ágyhoz, majd gyengéden megfogta Sora takaróját, és nyakig betakarta a lányt. Ugyanezt megcsinálta Anna ágyneműjével is, végül Miához fordult. Pár pillanatig mozdulatlan maradt, amiből a holland lány arra a következtetésre jutott, hogy a fiú eddig nem vette észre, hogy figyelik. Végül mégiscsak elindult Mia ágya felé.

– Nem tudsz aludni? – kérdezte suttogva, majd leült az ágy szélére.

– Nem igazán… Tudod, annyi minden történt ma…

– El tudom képzelni… Látom rajtad, hogy valami nyomaszt. Szeretnél beszélni róla?

– Csak a főnök egyik ismerőse… Nem elég, hogy kitúrt a szobámból, még ki is akart kezdeni velem… Ugye te nem tennél ilyet?

– Efelől megnyugtathatlak: eszembe sem jutna. Mint ahogy nem is bántanálak titeket soha. Meg is mondom, miért nem kell félnetek tőlem: én genetikai okokból kifolyólag nem merem megkockáztatni, hogy saját gyermekem legyen. Nem is gondolok ilyesmire, még most sem, pedig itt lakom veletek… Három gyönyörű lánnyal…

Mia félénken elmosolyodott, és érezte, hogy arca lassan felveszi haja színét.

– És van ennek ahhoz köze, hogy… de fura ezt így kimondani… hogy tulajdonképpen most te gondoskodsz rólunk? Mintha a lányaid lennénk?

– Megeshet – mondta szelíd mosollyal Bart. – Most viszont takarózz be rendesen, nehogy nekem itt megfázz!

– Rendben. Jó éjszakát!

– Szép álmokat! – mondta a fiú, és adott egy puszit Mia homlokára. Ez viszont nem olyan puszi volt, amit egy lány a barátjától kaphat. Ilyet csak egy szerető apa ad a lányának.