10. rész – Rossz hír, jó hír, jótanács

Sora reggelre teljesen eltökélte magát, hogy ha ezúttal Bart helye biztos a következő darabban, ő mindenképp megpróbálja legyőzni versenytársát, és barátja mellett szerepelni a színpadon. Most nem hagyhatja, hogy May elragadja tőle a szerepet. Ezúttal nem.

Biztos volt benne, hogy riválisa már rég gyakorol, és hogy mire eljön a válogatás napja, készen fog állni, így hát ő sem tétlenkedhetett. Megfordult a fejében, hogy segítséget kér barátjától, de nem volt róla meggyőződve, tisztességes lenne-e ez vetélytársával szemben. Később viszont kiderült: May az ötletet egyáltalán nem tartja csalásnak.

Reggeli után Sora elindult, hogy megkeresse Bartot. Barátját nem lelte sem a szobájában, sem a színpadnál, azon meg végképp elcsodálkozott, amikor a fiút az edzőteremben találta meg. Még sosem látta, hogy Bart idejött volna, hiszen barátja rejtélyes módon edzés nélkül is képes volt tökéletes teljesítményt nyújtani, ha kellett. A meglepetést viszont az tetőzte be, hogy a fiú nem egyedül tartózkodott az épületben – hanem May is vele volt.

Sora megrökönyödve állt az edzőterem ajtajában. Nem akart hinni a szemének: legnagyobb riválisa a helyiség közepén gyakorolta a kardforgatást, míg barátja a fal mellől figyelte.

– Mi folyik itt? – bukott ki a kérdés a japán lányból.

– Ó, itt vagy? – nézett felé a fiú. – May hajnalban felkeresett, hogy érdekelné a kardforgatás, és megkért, hogy legalább az alapokat tanítsam meg neki…

– Hogy? Tényleg ezt mondta?

– Ezt. Miért?

– May gyűlöli a küzdősportokat, csak azért kérte a segítségedet, mert a következő előadáson lesz egy vívós jelenet, és meg akarja szerezni előlem. Sarah is tanúsíthatja, hogy Mayt teljesen hidegen hagyják az ilyen harcművészetek.

Bart kíváncsian nézett Sorára.

– Víváshoz általában két fél kell – jelentette ki nyugodt hangon. – Lehet, hogy mindketten szerepelhettek…

– Csakhogy az egyik fél személye már mindenképp megvan. Méghozzá te. Nem is tudtad?

– Nekem eddig egy szót sem szóltak ilyesmiről. Milyen szerepet kaptam?

A japán lány elmagyarázta barátjának a helyzetet, a fiún viszont látszott, hogy alig tudja elhinni, hogy a dolgok így alakultak.

– Szóval most neked kéne bizonyítanod, hogy felérsz hozzám? – kérdezett vissza hitetlenkedve. – Ne nevettess!

– Pedig ez az igazság. Szóról szóra.

Bart néhány pillanatig továbbra is hitetlenül nézett Sorára, mielőtt újra megszólalt volna.

– Ez akkor is ostobaság. Hisz te vagy a sztár, vagy esetleg tévednék?

– Kenneth úr, a színpad egyik fő részvényese tehetségesnek tart téged, és nem is mondhatnám, hogy nincs igaza. Engem is ő indított el ezen az úton, hasonló módszerekkel. És éppen ezért biztos a helyed a következő előadásban.

– Ahogy pedig az aggódó hangodból következtetni tudok, a tied viszont egyáltalán nem.

– Pontosan.

– Ha gondolod, csatlakozhatsz. Elég nagy az edzőterem kettőtöknek is.

– Biztos vagy benne? May tuti, hogy ellenezné.

– De nem ő tartja az edzést – jegyezte meg a fiú, bátorítóan Sorára kacsintva. – Hátul még találtunk kellékeket.

A japán lány hallotta, ahogy May kiabálva ellenezni kezdte, hogy vele együtt edzhessen, de Bart kiállt Sora mellett, mondván: mindkettejüknek ugyanannyi joga van használni az edzőtermet. Sora viszont hamarosan egy újabb női hangot hallott meg – volt példaképe hangját. Layla bejött az edzőterembe, és elhívta a fiút a színpadhoz, hogy valamiről megbizonyosodjon. Így hát az első edzés elmaradt, a japán lány pedig csüggedve ment vissza a szobájába.

A délután folyamán Mia nyitott be Sora szobájába, de nem gondolta volna, hogy barátnőjét ilyen lehangolt állapotban találja.

– Zavarhatnék pár percig? – kérdezte óvatosan belépve a szobába.

– Gyere csak nyugodtan! – invitálta be Sora, aki az ágyán feküdt. – Csak nincs valami baj?

– Ugyan, egyáltalán nem, csak valamit úgy éreztem, muszáj elmondanom.

– Mégis mit?

– Hát… hol is kezdjem? Mennyire komoly a viszony közted és Bart között?

– Részemről elég komoly, ő viszont még visszakozik. Miért?

– Mert, tudod… nem csak te vagy az egyetlen, akivel sikerült megszerettetnie magát…

A japán lány felült az ágyon, és barátnőjére nézett. A holland lány arca lángvörös volt, de Sora sejtette, hogy most szó sincs semmilyen betegségről. Mia érzései bevallásától pirult el.

– Veled is?

– Magamról legalább biztosan tudom. De minden bizonnyal mások is hasonló véleménnyel vannak a társulatban. Valljuk be, ezen nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen Bart hihetetlenül közvetlen… De ne izgulj, eszem ágában sincs megküzdeni veled érte!

Hirtelen Layla lépett be az ajtón. Arca nem sok jót tükrözött.

– Sora! Beszélni szeretnék veled, méghozzá négyszemközt – mondta.

– Ugyan, én már itt sem vagyok – mentegetőzött Mia, és a sztár mellett kioldalazott a szobából. Layla becsukta mögötte az ajtót.

– Van egy rossz hírem, egy jó hírem, meg egy tanácsom számodra. Melyikkel kezdjem?

– Nem tudom, nekem teljesen mindegy – válaszolta meglepődve Sora. Sejtelme sem volt, mit akarhat tőle régi példaképe.

– Akkor kezdem a rossz hírrel. Ma bizonyossá vált számomra, hogy a kis barátod mérföldekkel jobb nálad, és látszik rajta, hogy amit csinál, azt szívből teszi.

– Szívből? – kérdezett vissza a japán lány, és sok rosszat ígérő lapos oldalpillantást vetett az időközben újra felbukkant Fantom felé.

– Pontosan. Viszont van egy nagy előnyöd vele szemben: a komor arckifejezése nem fog annyira tetszeni a közönségnek, mint a te szívből jövő mosolyod…

– Annak is megvan az oka, hogy nem nagyon látszik vidámnak. Ez volt a jó hír, amivel szolgálni akartál?

– Nem. A jó hír egyszerűen az, hogy fiú – felelte Layla, majd Sora értetlen arckifejezését látva folytatta. – Hiszen minden férfisztár mellé kell egy női csillag, tehát a színpadnak szüksége lesz még rád. Szóval ne nagyon engedd, hogy May megelőzzön!

– Értem…

– És ha megfogadsz egy tanácsot: a szereplőválogatásig, aztán pedig az előadásokig a napjaid teljenek olyan kemény edzéssel, mint amikor a Legendás manőverre készültünk, ugyanis az akkoriban ellenem nyújtott teljesítményed most egyenlő a nullával, hallod?

Sora döbbenten nézett Laylára. Vajon mi lehet az, ami arra készteti volt példaképét, hogy így unszolja.

– Ezt hogy érted?

– A barátod nagyon jó harcos. Ma megkértem, mutassa meg, mit tud a kötélen. Ugyanúgy ellenem küzdött, mint annak idején te. Elképesztően magabiztos, és meg is van rá minden oka. Többször is újrakezdtük a küzdelmet, és bár egyre tovább voltam képes a kötélen maradni, a végén sem bírtam fél percnél tovább. Sejtem, mi a terved: nem akarsz majd koreográfiát, inkább igazi csatát vívnál. Az a fiú viszont a legapróbb hibádat is észre fogja venni, és ki fogja használni.

A japán lány egyszerűen nem akart hinni a fülének. Layla kiállt Bart ellen, és fél percig sem bírta? Ez teljes képtelenség. Ráadásul nem is nagyon akart ezen tépelődni, nehogy elfelejtsen feltenni néhány kérdést Fantomnak.

A szellemet csak Layla távozása után vette elő.

– Hallottad? – kérdezte, dühében összepréselt fogai között szűrve a szavakat. – Ha Bart szívvel-lélekkel megy ki a színpadra, nem kéne látnia téged?

– Hadd mondjak valamit: a kis barátod bármibe kezd bele, azt teljes odaadással csinálja, legyen az akár a legalantasabb munka is. Éppen ezért a szíve nem csak a színpadért dobog, így tehát nem lát. Ilyen egyszerű.

– És ilyesmit mégis honnan tudnál?

Fantom nem válaszolt azonnal. Pár másodperc hallgatás után végül hátat fordított a lánynak.

– Az… most nem számít – mondta, majd kirepült az ablakon.