11. rész – Harcra buzdítás

Bart másnap elkezdte a két lány edzését, ami viszont Sora esetében javarészt kar- és lábizom-erősítő gyakorlatokból állt. May vele ellentétben igen gyorsan megtanulta az alapokat, és már félő volt, hogy megelőzi vetélytársát, amikor a fiú a japán lányéhoz hasonló feladatokat kezdett vele is végrehajtatni.

Sora nem tudta mire vélni barátja edzéstervét. Nem értette, mire jó a napi több kilométer futás és kocogás, nem látta értelmét az edzőteremben mindkét kezében egy-egy ötkilós súlyzóval lerótt köröknek és gimnasztikának. Bartot kivételesen Leonhoz tudta volna hasonlítani, de fogalma sem volt, mitől lett egy csapásra ilyen. Kardot csak igen ritkán fogtak a kezükbe, ilyenkor viszont aránylag sokáig csépelték egymást vetélytársával. A fiú az ilyen kisebb küzdelmek közben mindkettejüket ellátta tanácsokkal, ha valamit nagyon elrontottak, de alapjában véve csak arra ügyelt, hogy sérülések nélkül megússzák ezeket az edzéseket.

Fantom nem jelent meg ezekben a napokban. A japán lány nem volt biztos benne, hogy a szellem csak töpreng valahol, vagy esetleg vele lenne a gond, de ezen sem ideje, sem ereje nem nagyon volt töprengeni. Barátja edzései sokat kivettek belőle, és azt sem tudta, mi célja van mindennek. Egyedül azokban az órákban látott értelmet, amikor versenytársával küzdött. Egyik este már éppen azon gondolkozott, hogy kikérdezi Bartot, amikor megtapasztalhatta, milyen vékonyak is a szállás falai: a szomszéd szobából meghallotta Layla hangját, aki szintén végignézett néhány edzést. Volt példaképe szinte üvöltözött a fiúval.

– Ez most már tényleg túlmegy minden határon! Megmagyaráznád, hogy mégis mit csinálsz?

– Mire gondolsz?

– Történetesen Sora és May edzésére gondolok.

– Mi a gond vele? Azt ne mondd, hogy túlhajtom őket, mert ennél már csak nehezebb lesz…

– A világon semmi értelme nincs azoknak a gyakorlatoknak. Ezzel nem segítesz nekik.

– Úgy gondolod? Azt én is észrevettem, hogy nem nagyon értik, miről van szó, de majd később érezni fogják a pozitív hatását…

– Tudod, mi a véleményem? Te félsz Sorától.

– Hogy?

– Biztos észrevetted már, hogy Sorának lételemévé váltak a kihívások. Ezek teljesítése érdekében eszméletlenül gyorsan fejlődik, így az ellenfelei nem sokáig bírják tartani vele a lépést. Csak azért segítesz Maynek, hogy Sora ne hagyja le olyan hamar, mert utána már csak egy kihívás marad számára: te.

Egy ideig csend honolt a szomszéd szobában, ami megijesztette a japán lányt. Ha barátja nem válaszol azonnal, az nagyjából annyit jelenthet, hogy Layla eltalálta a fiú szándékait. Mikor viszont hosszú óráknak tűnő másodpercek után Bart végül megszólalt, Sora gúnyt vélt felfedezni a hangjában.

– Az érvelés logikus, igazán kiváló. Néhány dologban igazad is van. Tényleg észrevettem, hogy Sorát a kihívások hajtják előre. Tudom, hogy jelenleg Mayen kívül én vagyok az egyetlen, aki versenyre kelhet vele, és valóban azért segítek Maynek, hogy Sora méltó ellenfele legyen. De nagyon tévedsz, ha azt hiszed, magamat akarom védeni ezzel. Éppen az ő érdekében teszem.

– És a gyakorlatok?

– Az erőnlétüket hivatottak javítani. Az előadáson majd visszaveszek egy kicsit, hogy ne látszódjon a köztünk lévő hatalmas szakadék, csak sajnos a közönség mostanság rászokott ezekre a pörgő akciófilmekre, így nekünk is muszáj egy bizonyos tempót diktálnunk.

– Hatalmas őrültségnek tartom az edzéstervedet, de egy dolgot hadd mondjak: Sora az én büszkeségem. Ha tönkreteszed, én is meg fogom találni a módját, hogy téged tönkretegyelek.

Sorának túl sok volt ez egyszerre. Layla azt mondja, hogy Bart fél tőle? Őrültség! Ugyan miért félne? A Leonnal való összehasonlítás e tekintetben nem volt éppen helyénvaló, hiszen a Halálisten komoly hírnévvel rendelkezett, amikor a színpadhoz hívták. Barátjának ezzel szemben semmije sincs, amire esetleg veszélyt jelentene.

Az is meglepte, miért is segít a fiú Maynek. Méltó ellenfelet akar belőle faragni, aki képes elvonni a figyelmét arról, hogy megpróbálja megelőzni a barátját. Valahol viszont megértette, hogy mindez az ő érdekében történik. Lehetséges, hogy Bart tényleg túl nagy falat lenne számára. Ugyan, hogy is versenyezhetne valakivel, aki még csak nem is teljesen ember? Visszagondolt a Laylával legutóbb folytatott beszélgetésére. Volt példaképe akkor jó hírként közölte, hogy szerencsés, amiért barátja fiú, így egymás mellett, összecsapás nélkül is szerepelhetnek.

A folyosó felől ajtócsapódás hallatszott, ami árról árulkodott, hogy Layla igen dühösen jött ki Bart szobájából. Sorát már csak az lepte meg, amikor a szőke lány a következő pillanatban az ő szobájába lépett be minden előzetes figyelmeztetés nélkül.

– Layla? – kérdezte döbbenten. – Milyen kellemes meglepetés! Tehetek érted valamit?

– Ha úgy vesszük, tehetsz – válaszolta feldúltan Layla. – Győzd le a barátodat!

– Hogy?!

– Jól hallottad. Azt akarom, hogy jobb legyél annál a fiúnál.

– És mégis megmondanád, hogyan? Legutóbb még szerencsésnek mondtál, hogy nem kell megküzdenem vele.

– Nyugalom, meg tudod csinálni. Még ha kis lépésekben is, de fel tudsz majd zárkózni mellé.

– És elmondanád, miért gondoltad meg magad ilyen hirtelen?

– Ellenszenves. Megszégyenít titeket azzal, hogy mindenféle gyakorlás nélkül jobb nálatok.

– Csak ezért?

– Nem elég?

Sora most már tényleg nem tudta mire vélni Layla Bartról alkotott véleményét. Először szerencsésnek mondja, majd egyenesen ellene uszítja? Ez azért még tőle is sok.