4. rész – Biztató előjelek

A felkészülésre szánt egy hónap rendkívül gyorsan elrepült a társulat feje felett. A feszültség az idő múlásával egyre nőtt, hiszen Bart csak edzésprogramja végén szándékozott kihirdetni a csapatfelállást. Csakhogy a nagy titkolózás hiábavalónak tűnt, hiszen mindenki tudni vélte, hogy Mia, Rozetta és Sarah helye a kezdettől fogva biztosítva volt, ezt pedig még a fiú sem tudta megcáfolni.

Mivel barátnője már bekerült a csapatba, Sora számára az vált a legfontosabbá, hogy ő is bejusson valahogy. A kemény munka látszólag meghozta gyümölcsét, végül neki is volt oka az örömre. Mellette még May és Anna is szerepet kapott a kezdőcsapatban, míg Charlotte és Julie a cserepadon kaptak helyet.

A megmérettetés előtti nap reggelinél Anna nagy lelkesedéssel ült le Sora mellé az asztalhoz. Kezében újságot szorongatott.

– Ez engem érdekelne – jegyezte meg, miközben leterítette a lapot az asztalra. – Amatőr motorosverseny a jövő hétvégén... Méghozzá értékes nyereményekkel...

– Hát akkor miért nem szólsz a főnöknek, hogy szívesen neveznél? – kérdezte tőle Sora.

– Szerinted a főnök megengedi? – vágott közbe Mia, aki Annával szemben ült. – Én kizártnak tartom.

– Pedig te mondtad, hogy biztos beleegyezik, amennyiben az a színpadot támogatja. Ahogy látom, itt még nevezési díj sincs...

– Igazad van, Sora – szólt végül Anna, és felállt az asztaltól. – Egy próbát mindenképpen megér.

Sora legközelebb a délután folyamán találkozott a némileg kedveszegett Annával. Mint kiderült, Kalos mégsem engedte meg a mókamesternek, hogy részt vegyen a kiszemelt eseményen, mivel azt túlságosan veszélyesnek találta. Az amerikai lányt egy kicsit váratlanul érte főnöke döntése, de végül is nem volt benne semmi kivetnivaló. Senkinek sem jönne jól, ha balesetet szenved a versenyen, és esetleg eltöri a csontjait.

Bár a csapatnak korán nyugovóra kellett volna térnie, a tagok többségének ez nem ment olyan könnyen. Azok, akik a másnapi erőpróba miatt nem tudtak elaludni, az ebédlőben gyűltek össze, és egymást bátorították, míg végül őket is elnyomta az álom.

A másnap Sora számára igencsak rejtélyesnek indult, ugyanis Fantom ismételten a kártyáival foglalkozott.

– Hoppá! – kiáltott fel a szellem, miután felhúzta az egyik lapot. – Ez viszont nem jelent semmi jót.

A lány rá sem hederített a szellemre, így az tovább erősködött, és az épp fogat mosó Sora orra alá dugta a kártyát.

– Tudod, hogy ez mit jelent?

– Honnan tudnám, nem végeztem semmiféle jövendőmondó-iskolát. De téged ismerve úgyis mindjárt elmondod...

– Még szép. Nehogy már feleslegesen töltsem jóslással az időt! – mondta felháborodva Fantom. – Ez a lap azt jelenti, hogy nem várt akadállyal kell szembenéznetek...

– Már megint? Egyszer már volt ilyen, akkor is megoldottuk...

– Ráadásul ez egy olyan akadály, ami derékba törheti a csapatotokat és vele minden győzelmi esélyeteket.

– Egyébként sem reménykedünk győzelemben, csak megpróbáljuk a legtöbbet kihozni magunkból, mint mindig. De mit értesz az alatt, hogy derékba töri a csapatot? Mi történhet?

– Azonnal megmondom neked – kezdte a szellem, majd néhány másodpercnyi kínos csend után végül befejezte a mondatot: – hogy fogalmam sincs.

– Na kösz a nagy semmit. Most pedig befejezhetem a fogmosást?

Fantom szó nélkül kilebegett a fürdőszobából, Sora pedig magában azt gondolta, idegesítő szobatársa még időjósnak se lenne jó.

A mérkőzés helyszínére kiérve hatalmas meglepetés érte a csapatot. Mindenfelé autók... Ezek szerint sokan kijöttek megnézni őket – vagy ami sokkal valószínűbb, az ellenfelet. Hiszen ők még csak nem is játszanak sehol, egy hónapja alakult meg a csapatuk. Amott pedig egy kisbusz... és egy televíziós stáb veszi körül! Benne lesznek a tévében? Sora most tényleg elkezdett izgulni. Lehet, hogy eddig is mindig volt nézőközönsége, de ez most teljesen más. Egyrészt olyasmit kell mutatnia, amiben még nem igazán jártas, másrészt kamerával még sosem vették fel.

Az öltözőben érezhető volt a feszültség, hiszen nem csak Sora volt ideges. A többieket ugyanúgy megrémítették a kamerák, mint őt.

– Annyira izgulok – hallotta a többieket beszélgetni. – Láttad a tévéseket? Erről azért nem volt szó...

Hirtelen kopogtattak, majd Bart hangja szűrődött be az öltöző csukott ajtaján:

– Ha kész vagytok, gyertek ki a pályára! Öt perc múlva kezdünk!

Mivel már rajta volt a mez, aminek hátát a színpad emblémája díszítette, Sora szinte azonnal felállt, és kiment a helyiségből. A pályára vezető folyosón még utolérte barátját.

– Nem mondtad, hogy közvetítik a meccset – szólalt meg, amikor odaért mellé.

– Hidd el, én sem tudtam róla. Engem is ugyanúgy meglepett, mint titeket. Ha tudom, biztos szólok nektek. Próbálj meg nem odafigyelni rájuk, és remélhetőleg minden rendben lesz.

Sora bólintott, bár fogalma sem volt, hogyan lesz képes tudomást sem venni a kamerákról. De most már itt vannak. Innen nincs visszaút. Most már végig kell csinálniuk, akár örülnek a tévének, akár nem.

– A főnök eljött megnézni minket? – fordult ismét a fiúhoz.

– Nem. Úgy tűnik, ő tudta, hogy közvetítik a mérkőzést. Felteszem, a színpadnál figyeli a játékotokat a társulattal együtt.

A lánynak hirtelen eszébe jutott valami. Fantom nem várt akadályról beszélt még reggel. Lehet, hogy erre gondolt? Bár ez a szó szoros értelmében nem törheti derékba a csapatot, de a lámpaláz, az önbizalom hiánya ilyen esetekben nagyban csökkenti esélyeiket.

– Az ellenfél tapasztalt játékosokból áll, így csak a meglepetés erejében bízhatunk – kezdte meg Bart a taktikai megbeszélést, mikor a többiek is megérkeztek a pálya mellé. – Azzal bizonyára már most nem számolnak, hogy a kapusunk különlegesen jól végzi a munkáját, így máris egy kis előnyhöz juthatunk. Ami a többieket illeti, ha az elején sikerül néhány gyors támadással megszerezni a vezetést, már nyert ügyünk van. Mia lesz a vezető, ő fejezi be az akciókat...

– Akkor egy idő után mindenki rá fog menni – vágott közbe Rozetta.

– És itt jössz a képbe te. Abban a pillanatban, hogy az ellenfél már szinte csak Miára figyel, Rozetta veszi át a vezető szerepet. A cél, hogy szert tegyünk egy kis előnyre, onnantól pedig már szabad a vásár – fejezte be a fiú. Sora elismerően nézett rá. Bart taktikája jelen helyzetükben tökéletes volt.

A játék kezdetekor minden baljós gondolat elillant Sora fejéből. Amatőr csapat lévén megkapták a kezdés jogát, ráadásul az első támadásokat mind sikerrel hajtották végre, ezzel pedig magukhoz ragadták a vezetést is. Ebben főleg Mia játszott kiemelkedő szerepet, az edzések alkalmával bemutatott támadásai sokkoló meglepetésként érték az ellenfél játékosait. Nem is beszélve Sarah csodálatos védéseiről, amivel ő is hozzájárult a vezetés megtartásához.

Végül eljött az a pillanat is, amikor az ellenfél elkeseredésében minden erejével Miára összpontosított, ekkor pedig Rozetta a taktikához híven átvette az irányítást. Félidőre a másik csapatnak annyit sikerült elérnie, hogy néhányszor bejuttassa a labdát Sarah kapujába, de védekezni alig tudtak, így Soráék továbbra is magabiztosan vezették a játékot.

– Kitűnő első félidő volt – dicsérte őket Bart, mikor a lányok a sípszó után lementek a pályáról. – Szép kis előnyünk van, ezután nyugodtan lazíthattok egy kicsit. Bárki lőhet, nem számít, ha mellémegy. Csak őrizzük meg a vezetést.

A fiú szavai megnyugtatták Sorát, bár az biztos, hogy nem lett volna ilyen nyugodt, ha tudja, mit mond az ellenfél edző a csapatának:

– Tudjátok, hogy mégis kik akarnak titeket a földbe tiporni? Ezek szánalmas kezdők! A második félidőben ne fogjátok vissza magatokat! Tépjétek darabokra őket!