5. rész – Ha a kocka megfordul...

A második félidő, ha lehet, még lendületesebben kezdődött, mint az első. A lányok egymásnak passzolgatva haladtak előre, és hol egyikük, hol másikuk próbált meg pontot szerezni a csapatnak. Sarah továbbra is folytatta tökéletes munkáját a kapuban. Úgy tűnt, a kezdeti önbizalomhiány ellenére mégis megnyerik a mérkőzést.

A sípszó után pár perccel viszont nagyon gyorsan újra kellett gondolniuk a játék kimeneteléről alkotott nézetüket. Mia épp az ellenfél kapuja előtt adta tovább a labdát Annának, amikor egy másik játékos valósággal felöklelte. A holland lány egy nagyon csúnya esés után elterült a padlón, és látszólag nem igazán tudott megmozdulni.

Sorának még a lélegzete is elállt a baleset láttán. Azt sosem gondolta volna, hogy ez a játék ilyen veszélyes is tud lenni. Szeme sarkából Bartot figyelte, aki abban a pillanatban kapta szájához a kezét, amikor Miának nekimentek. A fiú most idegesen járkált fel-alá a cserepad előtt, miközben a földön fekvő lányt figyelte, néha ki-kipillantva a pályához vezető folyosóra, közeledő orvosok után kutatva a tekintetével.

A játék teljesen leállt, amíg az orvosok megérkeztek és levitték Miát a pályáról. A lányok azonnal edzőjükhöz siettek, hogy megtudják, mi legyen.

– Nyugalom, őrizzük meg a hidegvérünket – mondta a fiú. – Ez most tényleg egy hidegzuhany, de reméljük, nem lesz több ilyen. Miát Charlotte helyettesíti, rendben? A taktika ugyanaz: megőrizni a vezetést.

Sorának ismét eszébe jutott Fantom reggeli jóslata. Váratlan akadály, ami még a csapatot is derékba törheti... És ő még azt hitte, a szellem a tévésekre meg a kamerák előtti önbizalomhiányra gondolt. Pedig a csapat legjobb tagjának kigolyózása a játékból sokkal inkább megrendíti a csapattársakat.

A játék folytatása előtt kiállították a szabálytalankodó játékost, amiért Sora nagyon hálás volt a bírónak. Még egyszer visszanézett a cserepad felé: Bart még mindig próbálta a baleset után visszatéríteni magát a meccshez. Bár próbálta titkolni, Sora látta rajta, hogy a baleset legalább annyira megviseli, mint őket, talán még jobban. Persze, hiszen ő az edzőjük, így őt terheli az összes felelősség.

Hamarosan viszont már jött is az újabb probléma. Az ellenfél egy újabb játékosa ezúttal Rozettát lökte fel, aki éppen azelőtt adott egy gólpasszt Maynek. A belga lány már saját magától is képes volt felállni, de Bart szinte azonnal jelzett a bírónak, hogy időt szeretne kérni.

– Ez így nem mehet tovább, mert hamarosan egy játékosunk sem marad – mondta, miközben az újabb szabálytalankodót is leküldték a pályáról. – Rozetta, te pihenj egy kicsit! Sarah kijön a kapuból. Próbáld megakadályozni a többiek ellen irányuló támadásokat! Nem szeretném, ha az orvosoknak kellene még valakit levinni a pályáról. Julie áll be a helyedre.

A döntés megfontoltnak tűnt, de nagyon megkérdőjelezhetőnek is. Semmi garancia nem volt arra, hogy a bíró is megengedi, hogy Sarah-t kihozzák a kapuból. Szerencsére ezzel nem volt gond, megkapták az engedélyt a cserére.

A díva új feladatát ugyanolyan tökéletesen végezte, mint kapusi kötelezettségeit. Igyekezett mindekihez elég közel maradni, amikor pedig észrevette, hogy az ellenfél kiszemelt valakit, azonnal eléugrott. A helyére beálló Julie viszont már nem tudta a lövéseket ugyanolyan jól kivédeni, így a különbség a két csapat között egyre csökkent, olyannyira, hogy az utolsó percben döntetlenre állt a mérkőzés.

Sora sejtette, hogy a csapat bármelyik tagja kiegyezne a döntetlennel, de egy támadásra még volt idejük. Charlotte indította a labdát, és azonnal átadta Maynek, aki Annának passzolta tovább. A kapu elé érve Anna átívelte a labdát a pálya fölött, egyenesen Sora kezébe, aki az utolsó másodpercekben meg akart próbálkozni egy lövéssel, és beugrott a védők közé. Érezte, hogy megakasztják, így gyorsan a kapu távolabbi sarka felé hajította a labdát. Az ellenfél kapusa utánavetődött, de a sportszert már nem ő, hanem a háló fogta meg.

Sora nem akart hinni a szemének. Sikerült. Bedobta. Gólt szerzett. Győztek. Hallotta, ahogy a többiek vidáman odarohannak hozzá. Hirtelen rengeteg kezet érzett magán, amint megragadják és a magasba emelik. Sora körbenézett: majdnem az egész csapat őt éljenezte. Lehet, hogy egy gólt dobott az egész meccsen, de azzal meg is nyerte nekik a mérkőzést. Elnézett a cserepad felé, de ott már csak Mayt látta, ahogy lemegy a pályáról. Bart nem volt sehol. Minden bizonnyal kiment, amikor vége lett a játéknak.

A lányok még hazafelé is a mérkőzésről beszélgettek. Nehéz volt elhinni, hogy győztesen távoznak egy meccsről, ahova az esélytelenség teljes tudatában érkeztek. Sorának viszont hiányérzete volt: barátját azóta nem látta, hogy a játék véget ért.

– Nem láttátok valahol Bartot? – kérdezte barátnőit.

– Azt mondta, ne várjunk rá – felelt Rozetta. – Bement a kórházba, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van-e Miával. Meg gondolom a győzelmünket is elmeséli neki...

Hát persze, gondolhatott volna rá. Hiszen látta barátja reakcióját a balesetnél. Teljesen természetes, hogy tudni akarja, mi lett Miával. Most, hogy így belegondolt, sokkal jobban meglepődött volna, ha Bart nem aggódna ennyire Miáért.

Mikor visszaért a szállásra, Sora első szándéka volt, hogy kipihenje a mérkőzés fáradalmait, így azonnal ledőlt az ágyra. Szinte tudomást sem vett Fantomról, aki csodálkozva figyelte a lányt.

– Ennyire elfáradtál? – kérdezte.

– A győzelemért meg kellett dolgoznunk – dünnyögte bele a párnába a szavakat a lány feleletként.

– Szóval nyertetek?

– Nem volt könnyű, de végül sikerült.

– Akkor azt ajánlom, jól pihend ki magad. Van egy olyan érzésem, hogy a közeli jövőben nagyon nagy szükséged lesz rá.

– Ezt meg hogy érted?

– Hamarosan próbára lesz téve az elhatározásod.

Sora erre a kijelentésre már felült az ágyban.

– Hogy mondod?

– Szinte biztos vagyok benne, hogy pár napon belül újragondolod, hogy a világért sem szállsz harcba senkivel. Ráadásul olyasvalaki fog próbára tenni, akitől a legkevésbé várnád.

– Próba? Kivel?

– Többet még én sem tudok. De amint beugrik valami, te leszel az első, aki értesül róla...

– És az egyetlen – fejezte be helyette fáradtan Sora, és visszaborult az ágyra. Az elmúlt napokban Fantom jóslatai szinte mind beigazolódtak, hiába nem hitt neki. Elhatározta, hogy ezúttal megpróbál ennek megfelelően viszonyulni a szellem következő jóslatához, bár nem tudta, milyen hihetetlen részleteket közöl még vele idegesítő szobatársa.