2. rész – Eliott helyettese

Következő nap reggel Zoey és Bridget épp a kávézó kinyitásán fáradozott, amikor főnökük belépett az ajtón. Jobb kezében bőröndöt szorongatott, már készen állt az utazásra. Balján egy másik férfi állt. Nagyjából Eliottal egyforma magas volt hirtelenszőke hajjal és zöld szemekkel.

Zoey kíváncsian nézett végig az idegenen. A férfi ruházata teljesen hétköznapi volt, egy farmert és egy pólót hordott. Csakhogy a bal kezén... Egy aranygyűrű... Pont, mint a postásé tegnap...

– Ez az? – kérdezte a férfi csodálkozással a hangjában. – Itt kéne felváltanom téged?

– Ahogy mondod – hangzott a válasz. – Amint látod, Zoey és Bridget már itt van, a többiek később jönnek. A beosztásokat a nyitáshoz és a záráshoz megtalálod az irodámban, ha más kérdésed van, Westley majd válaszol rá. Amíg a lányok vissza tudják verni az űrmanók támadásait, addig szabad kezet kapsz a kávézó működtetésében. Eddig hárman támadtak ránk, de nem tudni, lesz-e ennek folytatása. Ha a dolgok nagyon rosszra fordulnának, tudod a számomat...

– Hát persze – dörmögte az orra alá mosolyogva a férfi, aki már akkor elkezdett vigyorogni, amikor az űrmanókról először szó esett. – Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz... Sőt! Mire visszaérsz, tele lesz a kassza...

A férfi mosolyát elnézve Zoeynak olyan érzése támadt, mintha Eliottnak nem kéne megbíznia az úgynevezett „barátjában”. Épp azon töprengett, szóvá tegye-e gyanúját, amikor az idegen odalépett hozzájuk.

– Örvendek a találkozásnak – mondta még mindig mosolyogva, és kezet nyújtott. – A nevem Okato. Ha jól sejtem, te vagy Zoey, igaz?

– Hogy? Ja... igen – válaszolt zavartan a lány. – Én is örülök...

– És akkor kizárásos alapon te vagy Bridget, ugyebár...

– Nos, igen... – hangzott a határozatlan válasz. – De honnan tudod mindezt?

– Eliott sokat mesélt rólatok – mondta a férfi, majd közelebb hajolt, és halkabban folytatta: – Nem győzte eléggé hangsúlyozni, milyen szerencsés, hogy ilyen gyönyörű lányokkal dolgozhat együtt...

Zoey ezen már tényleg meglepődött. Okato vagy olyan jóban van Eliottal, hogy az ennyi mindenbe beavatja, vagy mégsem annyira jó barátok, mint állítja, és csak megpróbált egy jó pontot szerezni náluk... Valamiért olyan érzése volt, hogy ez utóbbi eset a valószínűbb.

– Mit súgdolóztok ott? – szólt oda hirtelen Eliott.

– Csak mondott valami érdekeset... – kezdte Bridget, de főnöke félbeszakította.

– Nehogy elhiggyétek neki!

– Tulajdonképpen mióta is vagytok barátok? – kérdezte Zoey.

– Már nem is tudom – gondolkozott el Eliott. – Mintha már évek óta haverok lennénk... Arra meg tényleg nem emlékszem, hogyan is találkoztunk... Mára mintha testvérek lennénk.

– Mintha csak néhány napja lett volna, de mindegy. Sokat hallottam róla, hogy mennek itt a dolgok és nagy álmom volt, hogy saját bőrömön is megtapasztaljam...

– Hát... akkor ez most teljesült – mondta Bridget, miközben elkezdte nyugtatgatni az örömtől láthatóan magán kívül lévő férfit.

– El se merem hinni! Felvirágoztatjuk ezt a helyet! Nagyobb lesz a profit, mint valaha!

Zoey fülében megmaradt egy fél mondat. Néhány napja? Elgondolkodott. Nagyjából egy hete Eliott valamelyik nap nem volt bent. Lehet, hogy akkor találkoztak? Habár aligha tudta volna elképzelni, hogy főnöke ilyesmi miatt nem dolgozik...

Hamarosan megérkezett Westley is, aki miután üdvözölte az új főnökét, Zoeyhoz lépett, és egy rózsaszínű pamacsot nyújtott át neki.

– Végeztem Minimicán egy-két apró módosítást – mondta. – Továbbfejlesztettem a keresőrendszerét, nagyobb távolságból is érzékeli a veszélyt...

Csakhogy amint Zoey kezébe vette a kis robotot, az nyomban kiabálni kezdett:

– Zoey! Betolakodó! Betolakodó!

Zoey gyorsan körülnézett az állítólagos behatoló után kutatva tekintetével, de rajta, Bridgeten és a három fiún kívül senki sem volt a kávézóban.

– Ööö... Talán nem ártana még egyszer átnéznem – vakarta a fejét Westley. – Pedig otthon semmi rendellenességet nem tapasztaltam... Nem tudom, mi lehet vele...

– Akkor sok sikert hozzá, mert tényleg nem lenne jó, ha egész éjjel nem tudnék aludni a téves riasztásoktól – vélekedett Zoey, és visszaadta a robotot a férfinak. – Apropó, be tudnád programozni, hogy segíthessen nekem a házi feladatban?

– Sajnálom, nem lehet. Eliott a leghatározottabban kijelentette, hogy Minimicát csak az esetleges veszélyforrások felkutatására és kiiktatására programozhatom. Egyéni célokra nem áll módomban átállítani...

– Kár – sóhajtott csalódottan Zoey.

– Akkor én elindultam! – kiáltott hirtelen Eliott. – Biztos jól kijöttök majd. Probléma esetén meg úgyis elértek. Ti pedig – fordult Zoeyhoz és Bridgethez – viselkedjetek rendesen!

A lányok nagy lendülettel bólogattak. Amikor viszont Eliott kilépett a kávézó ajtaján, egyszerre tört ki belőlük az öröm. Egy hét a parancsolgató Eliott nélkül... Ennél jobb dolog a világon nincs!