3. rész: A Felhőtorony legyőzője

A tündérek Stella vezetésével visszaindulnak a sötétbe vesző folyosókon. A sort Layla és Musa zárják, akik két oldalról támogatják a kimerült Mirtát. Bár már tudják, merre van a kijárat az épületből, mégis lassabban haladnak, mint befelé. A boszorkány állapotára tekintettel gyakran megállnak pihenni. Egyre inkább aggasztóvá válik a helyzet, hiszen még a Felhőtoronyból is alig tudják kivinni. Hogy fogják eljuttatni Alfeába?

A szállítás gondja viszont hamar feledésbe merül. Az egyik lépcsőn lefele haladva Techna hirtelen megáll.

– Halljátok ezt? – kérdezi suttogva.

– Mit? – kérdezi Bloom, miközben fülelni kezd.

A kis csapat egy hangot sem mer kiadni. Mindenki feszülten fülel. Pár pillanat múlva pedig végigfut a hátukon a hideg. Osonó léptek halk zaja hallatszik nem sokkal előttük: valaki van még itt rajtuk kívül. A lépések viszont hirtelen elhalnak.

– Biztos, hogy csak te maradtál itt? – kérdezi végül suttogva Layla a boszorkánytól.

– Úgy tudtam, igen – válaszol Mirta erőtlenül.

– Van tipped, ki lehet ez?

– Nincs. Semmi.

Stella óvatosan lép ki a következő folyosóra. Az viszont kihalt. Csak az eddig is a falak tövében összegyűlt omladékhalmokat látja rajta. Pedig erről jöttek a hangok.

– Senki – szól hátra néhány pillanat múlva.

A lányok lassan indulnak el. Lépésenként megállnak fülelni, de a titokzatos alak sokáig nem hallat újra magáról. Végül elérnek az utolsó folyosóhoz, aminek végén már a kinti csillagok fénye szűrődik be. Stella eloltja az általa keltett fényt, és az óvatosságot mellőzve futni kezd az iskola kapuja felé. A többiek igyekeznek követni.

Stella lendülete azonban hamarosan semmivé foszlik. Hirtelen lefékez a folyosó közepén, aminek következtében a többiek sorban nekiütköznek.

– Mi az, Stella? – kérdezi Flóra a sor közepéről, nyakát nyújtogatva.

Stellának nem kell válaszolnia. A válasz ott van tőlük néhány lépésnyire. Az épület kapujában ugyanis egy sötét alak áll. Sok viszont nem látszik belőle, hiszen hátulról vetül rá a csillagok fénye.

– Tehát mégiscsak érdemes volt futni hagyni azt a pixit – jegyzi meg vészjósló hangon. – Jól mondták. Tényleg nagy az összetartás az iskolák között. De legalább nem csak boszorkányokat, hanem néhány tündérkét is fogtam...

Stella a magasba emeli jogarát, ami ismét bevilágítja a folyosót. Fénye ráesik az idegenre is. Egy nő az. Kicsit magasabb a lányoknál, de nincs nagy különbség. Mélyzöld, egyrészes ruhát visel, hozzá fekete bőrkesztyűt és hosszúszárú cipőt. Derékig érő, hullámos, fekete hajával keretezett arca elégedettséget, vörösen villogó szeme magabiztosságot és elszántságot tükröz.

– Maga meg kicsoda? – kérdezi Bloom, mire a nő elmosolyodik.

– Hármat találhatsz, kicsi lány.

Mirta arcára azonnal kiül a rémület, amint a többiek mellett elnézve meglátja az idegent.

– Ő az! – próbál kiáltani, de csak egy fáradt nyögést sikerül kipréselnie magából. – Ő vezette a katonákat, akik megtámadtak minket.

A nő arca hirtelen elkomorodik.

– Lehet, hogy Nina már nincs itt, de néhány tündérrel egyedül is elbánok.

– Nina? – kérdez vissza Stella.

– Biztos az a másik nő, akit Mirta látott – vélekedik Flóra. – Aki ott maradt a gépek mellett.

– Te jó ég, milyen sokat fecsegek! – kapja hirtelen az idegen a kezét a szája elé tettetett ijedtséggel. Hangjából ugyanakkor érződik, elég biztos magában annyira, hogy mindegy legyen neki, mi minden csúszik ki a száján. – De most már nincs mit tenni... Feladatot kaptam, hogy az összes boszorkányt vigyem el innen, de csak nem fognak megdorgálni, ha egy pár tündért is szállítok. Annál is inkább, mert előbb-utóbb úgyis sorra kerülnétek. Választhatjuk a könnyebb, vagy a nehezebb utat. Jöttök magatoktól – itt pár pillanatnyi szünet következik, – vagy nem?

– Szó sem lehet róla! – förmed rá Musa a nőre. – Mirta velünk jön. Ha magaddal akarod vinni, azt csak a testünkön át teheted meg.

A nő szája mosolyra húzódik.

– Reméltem, hogy ezt fogod mondani.

A szavak hallatára a tündérek felkészülnek a védekezésre. Stella harcra készen emeli maga elé a jogarát. Az idegen felemeli a bal kezét, és egyenesen a jogarra mutat. Legalábbis első ránézésre így tűnik. A következő pillanatban viszont mutatóujja elképesztő sebességgel megnyúlik, és mint valami hosszú tövis, kiüti a fegyvert a tündér kezéből. Stella hirtelen összerándul. Ott, ahol a nő ujja érte a kézfejét, éles vágás húzódik, amiből szivárog a vér.

A lányok riadtan sietnek Stellához. Vizsgálgatják a sebét, de az nem tűnik komolynak. Időközben pedig a nő is elindul feléjük. Határozottan lépked, egyre közelebb és közelebb ér. Bloom szembefordul vele, majd egy tűzgömböt hajít az irányába. Az idegen kénytelen félreugrani a támadás elől és helyet hagyni a tündéreknek, hogy elmeneküljenek mellette. Mirtát már nem csak ketten támogatják. Musának és Laylának Flóra és Techna is besegít és négyen a boszorkány egy-egy végtagját fogva igyekeznek elcipelni őt az ellenség közeléből. Stella sérült kezét tartva szalad utánuk. Bloom egyedül marad a nővel, de nem akar túl nagy kockázatot vállalni, ezért még egy pár az idegent távol tartó tűzgömb után ő is a kapu felé veszi az irányt.

Az iskola előtt újabb meglepetés várja a tündéreket. A főkapun túl egy egész seregnyi ember áll. Katonák. Páncéljuk és sisakjuk vörös. Támadásra alkalmas fegyver nincs náluk, csak pajzs van mindegyikük jobb karjára illesztve. A rajtuk lévő mintázatot nehéz kivenni ekkora tömegben.

– Ezek meg honnan kerültek elő? – bukik ki a kérdés Bloomból, miután meglátja a sereget.

– Fogalmam sincs – rántja meg a vállát Stella. – Valami ötlet? Próbáljunk meg harcolni velük? Nem tudom, Mirta elég erős-e most ahhoz, hogy csak úgy elvonszoljuk Alfeába...

Bloom számba veszi a lehetőségeket, bár nem töprenghet sokáig. Nem csak a katonák gyűrűje szűkül körülöttük, hanem a rejtélyes idegen is közeledik a hátuk mögötti folyosón. Az ellenség túlereje megkérdőjelezhetetlen.

– Nincs más választásunk – mondja végül. – Menekülnünk kell.

A hat tündér egyszerre repül a magasba. Négyen még mindig Mirtát tartják, miközben távolodni kezdenek az iskolától. Stella sérült kézfejét fogva követi őket. Bloom még egyszer visszafordul. A nő immár meg sem próbálja üldözőbe venni őket. A katonákhoz beszél, akik hirtelen hátat fordítanak a Felhőtoronynak, majd menetelni kezdenek. Az idegen a tündérek után néz és fenyegetően megrázza az öklét mielőtt serege után indulna.