A lányok nem tudnak aludni az éjszakából megmaradt kevés idő alatt. Bloom is csak forgolódik, amikor pedig kinyitja a szemét, látja, hogy nincs egyedül. Flóra is csak fekszik az ágyán. Az ő szeme is nyitva van.
– Te sem... – szólal meg Flóra, de Bloom gondolatban már be is fejezte a kérdést.
– Ühüm – dünnyögi válaszképpen. – Miért van olyan érzésem, hogy az igazgatónő nem bízik bennük? Láttam az aggodalmat az arcán. Biztos volt róla elképzelése, ki állhat minden mögött. És mégsem mondja el... Miért?
– Talán még ő sem hisz benne, hogy tényleg tudja a választ. De rengeteg oka lehet. Csak hát nem tudunk ellene tenni semmit...
– Ha kitalálnánk, mi az a hüllőszem a pajzsokon... Közelebb kerülnénk a megoldáshoz...
– Ha szimbolikus jelentést keresel, az a hüllők közül leginkább a kígyóknak van. De nem hiszem, hogy ezzel sokra mennénk. Csak néhány negatív tulajdonságot jelent összefoglalva. Ez zsákutca.
– És nincs valami más?
– Passz – rázza a fejét Flóra. – Nem tudok másról.
Bloom elkeseredettségében a falhoz üti a fejét.
– Gondolkozz! – motyogja magának. – Ki lehet? Ki utasíthatta Ninát és Mariát, hogy támadják meg a Felhőtornyot?
– Bárki is legyen, sokat tud az iskolákról és az igazgatókról. Például tudta, hogy nyugodtan elengedhetnek egy pixit, mert Griffin úgyis segítséget fog kérni. És azt is tudhatta, hogy Faragonda fogja azt a segítséget küldeni. Akár még az is elképzelhető, hogy nem véletlenül a Felhőtorony volt az első célpontjuk. Az a sereg elég nagy ahhoz, hogy gond nélkül szét lehessen osztani, Ninából viszont csak egy van. A három iskolát egyszerre nem támadhatták meg...
Flóra szava hirtelen elakad. Feszült csend zúdul az ablakon beszűrődő hajnali napsugarak által megvilágított szobára. A két tündér döbbenten egymásra néz. Látszólag még Flóra is meglepődött azon, hová vezette el a gondolatmenete. A kínosan hosszú csendet végül Bloom töri meg, amikor befejezi a mondatot:
– De kettőt már igen.
– Ami azt jelenti, ha az ellenség úgy dönt, hogy támad, akkor Nina ide fog jönni a sereg egyik felével. A maradékkal pedig Maria fogja megostromolni a Vörösforrást. Mi nem tudjuk megvédeni magunkat Ninával szemben, ugyanakkor Maria feleslegesen lenne itt.
– Szólnunk kell Faragondának.
Bloom úgy ugrik ki az ágyból, mintha bolha csípte volna meg. Még szerencse, hogy amikor megérkeztek, túl fáradtnak érezte magát, és még csak át sem vette a pizsamáját, mielőtt bedőlt az ágyba. Legalább most sem kell az öltözéssel bajlódnia. Feltépi az ajtót, majd kirohan a szobából.
– Mi törtééént? – kérdezi az ajtó túloldalán álldogálló Stella egy ásítással adva nyomatékot fáradtságának.
– Hosszú lenne elmagyarázni – szól vissza a Bloom nyomában szaladó Flóra. – Gyertek gyorsan, ti is meg fogjátok érteni...
Mivel Stella mellett a többiek is ébren voltak, a hat lány együtt siet fel az igazgatói irodába.
– Igazgatónő! – kiáltja Bloom, amint benyit a tágas helyiségbe. – Nagy baj van! A Vörösforrást is veszély fenyegeti!
Faragondát teljesen váratlanul érte a tündérek jövetele. Egy ideig csak pislog.
– Semmi baj, Bloom – mondja végül. – Nyugodj meg szépen, és kezdd az elején!
– Igazgatónő, szólnunk kell a specialistáknak, hogy készüljenek fel egy támadásra. Nináék nem csak minket akarnak...
– A Felhőtorony csak a kezdet volt. Bárki is ez az ellenség, az iskolákat szemelte ki. Nem csak az Alfea a célpontja, hanem a Vörösforrás is.
– Szaladin nem ostoba – veti közbe Faragonda. – Megüzentem neki, hogy mi támadástól tartunk, és biztos vagyok benne, hogy ő is felkészül arra az esetre, ha őt támadnák meg.
– Okunk van feltételezni, hogy egyszerre a két iskolát – veszi át a szót Flóra. – Maria tulajdonképpen Nina nélkül is megostromolhatja a Vörösforrást, itt pedig nem okoz jelentős hátrányt a hiánya. Ráadásul a sereg, amit láttunk, elég nagy ahhoz, hogy gond nélkül szét lehessen osztani. Ezért támadták meg először a Felhőtornyot.
– Logikus – gondolkodik el Techna. – A maradék két iskolát már meg tudják támadni egyszerre, így nem fogunk tudni segítséget hívni.
– A Vörösforrásba nem lehet csak úgy hívatlanul besétálni – jelenti ki nyomatékosan Faragonda. – Délután néhány önkéntes specialista érkezik erősítésnek, a többiek az iskolában maradnak és felkészülnek a védekezésre. Most a mi egyetlen dolgunk biztosítani, hogy az Alfea is kitartson. Én sem szeretem az ilyesmit, de sajnos most önzőnek kell lennünk. Bárhogy is szépítjük, mi vagyunk nehezebb helyzetben. Éppen ezért kérlek titeket, hogy inkább pihenjetek az ilyen ötletek kiagyalása helyett! Szólok a tanáraitoknak, hogy okkal hiányoztok az órákról.
A tündérek most sem tudnak normálisan pihenni. Mindannyiukban ott van a kétely: vajon képesek lesznek felvenni a harcot egy kiképzett sereggel varázserő nélkül? Kevés rá az esély, és ez aggodalmat szül bennük.
A semmittevést először Flóra unja meg. Felkapja a jegyzeteit, majd kisétál a szobából. A második órára már be is ér. A nap folyamán a többiek is kimozdulnak és kóborolni kezdenek az iskolán belül és kívül. Bloom és Stella például épp az udvaron sétálnak délután, amikor a főkapunál egy sikló jelenik meg.
– Az egyik önkénteshez van szerencsénk? – kérdezi Bloom, miközben a siklón ülő specialista leveszi a sisakját.
– Pontosan – mondja a fiú, akiben a tündérek azonnal felismerik Bartot. – Sky és Brandon is mindjárt megérkezik, csak egy kicsit lemaradtak út közben...
– Brandon is jön? – ujjong Stella. – És meddig maradtok?
– Azt mondták, addig maradhatunk, amíg a veszély el nem múlik – feleli a fiú, majd egy cinkos kacsintással hozzáteszi: – Az viszont már inkább felfogás kérdése, mikor mondhatjuk, hogy elmúlt, ugye?
– Flóra biztos örülni fog neked – veti közbe Bloom. – De nem tudjuk, hol van... Reggel óta nem láttuk, de biztos nem ment messzire...
– Ez esetben majd én megkeresem.
Bart búcsút int a két lánynak, majd elindul felfedezni az iskolát. Még bizonyára hallja, ahogy Bloom és Stella ismét ujjongásban tör ki. Az ösvényen ugyanis pont most tűnik fel újabb két sikló Skyjal és Brandonnal.
Flóra az üvegházban élő növényekkel foglalkozik, amikor Bart megtalálja. A fiú lépéseinek zajára ijedten fordul hátra. Annál nagyobbat sóhajt megkönnyebbülésében, amikor észreveszi, hogy nem ellenség van mögötte, hanem jóbarát.
– Te vagy az? – kérdezi egy kicsit önmagán is nevetve. – Mit keresel itt?
– Én semmit – feleli a fiú, és közelebb lép. – Én csak az iskola legszebb virágszálához jöttem. Azt pedig már megtaláltam.
Flóra szinte kívülről látja saját magát. Ahogy ott áll a fiúval szemben... Tisztán érzi, hogy arca jelen pillanatban még a legvadabb rózsánál is vörösebb.
– Látom, lelkiismeretesen gondozod a növényeket – tereli másra a témát a fiú, miközben körülnéz az üvegházban. Mintha csak megérezte volna Flóra zavarát. – Minden elismerésem. Pusztítani, életet elvenni... Túl könnyű, nincs benne semmi becsület... Ellenben életet teremteni... Ez művészet, aminek megvannak a maga kemény feltételei. Egyáltalán nem könnyű, de az eredmény minden fáradtságot kárpótol...
Flóra nem tudja, mit mondjon. Bartnak sikerült még jobban zavarba hoznia. Végül megkérdezi az első dolgot, ami az eszébe jut:
– Önkéntesnek jöttél?
– Igen. De azért remélem, lesz még időm körülnézni...
Ismeretlen eredetű hatalmas robaj fojtja Bartba a szót. Flóráék a falhoz rohannak, és kinéznek az iskolára. A szemük elé táruló látványtól viszont mindketten elborzadnak. Az épület másik végén az egyik torony épp most törik ketté. Teteje a földre zuhan temérdek port kavarva fel. Flóra ijedtében a szája elé kapja a kezét. Az igazgatói iroda is arrafelé van...
– Faragonda! – kiáltja, miközben kisiet az üvegházból. A fiú követi.
A folyosóra kilépve a tündér kinéz az egyik ablakon. Ismét összeszorul a gyomra. Az iskolához vezető ösvényen ugyanis egy vörös masszává összeolvadó sereg közeledik. A katonák, akiket a Felhőtoronynál láttak. Élükön két nő sétál. A magasabbikat azonnal felismeri. Derékig érő, hullámos, fekete haj. Vörösen villogó szemek. Egyrészes, mélyzöld ruha, hozzá fekete bőrkesztyű és hosszúszárú cipő.
– Maria – suttogja maga elé Flóra. – Ezek szerint a Vörösforrást csak később támadják...
Maria mellett egy nála fél fejjel alacsonyabb nő lépked. Rövid, szőke hajjal keretezett arcán elszántság tükröződik. Kék szeme az épületet mustrálja. Lila felsőt és farmernadrágot visel. Nina. Más nem lehet. A két nő mögött még egy négyméteres emberformájú sárból gyúrt alak vezeti a vörösre festett páncélú katonák seregét.
– Hát, ezekkel nem lesz könnyű elbánni – szólal meg Bart, aki Flóra mellett állva szintén végignéz a támadókon.
– Főleg akkor, ha Nina megalkotja az erőterét. De aggódom az igazgatónőért... Meg kell találnunk...
A fiú bólint, majd követi Flórát, aki szaladva elindul az igazgatói iroda felé. A tündér egy dologban teljesen biztos, ahogy befordul az első sarkon: az elkövetkezők lesznek eddigi élete legkeményebb órái.
Idő
Nyilatkozat
Az oldalon található történetek nagy része a fanfiction, vagyis a rajongói irodalom kategóriájába tartozik. Ezek megírásában (kivétel nélkül) semmiféle pénzszerzési lehetőség nem motivált, a történetek mind kizárólag a saját magam és mások szórakoztatására készültek. Fanfictionök esetében mindenfajta jog az eredeti film/rajzfilm/sorozat készítőit illeti meg.