9. rész: Újra otthon

A túloldalon egy havas tisztás fogadja őket. Hűvös van, de szél nem fúj. Bloomnak viszont ismerősnek tűnik a táj. Mintha régebben gyakran járt volna itt.

– Pont egy jégverem kellős közepébe kellett küldenie? – panaszkodik Stella. – Mégis hol vagyunk? Olyan ez a hely, mint Domino...

– Egyáltalán nem olyan – rázza a fejét Bloom. – Ott még jégvihar is lenne. Ez Gardénia.

– Tényleg? Én nem ismertem fel. Bár az is igaz, hogy én nem télen jöttem ide...

A meghökkenés Stellába folytja a szót, ugyanis hirtelen Bart esik át a kapun, ami szinte azonnal bezárul mögötte. A fiú szintén érdeklődve néz körül, amíg Bloom meg nem szólítja.

– Mi történt Faragondával?

– Ott maradt – mondja csüggedten a fiú. – Segíteni akartam neki, de átlökött.

– Tehát vége? – kérdezi Flóra elcsukló hangon. Könnyeivel küszködik. – Ha elfogták az igazgatónőt, akkor az iskola elbukott, nem?

– De mi még itt vagyunk – jelenti ki határozottan Bloom, majd Barthoz fordul. – És ott van még a Vörösforrás is...

– Ők is támadás alatt vannak – emlékezteti Flóra. – Ki tudja, meddig tudnak kitartani...

– Én viszont azt mondom, hogy először magunkra is gondolhatnánk egy kicsit – veti közbe Stella. – Például keresnünk kéne valami szállást, mert mindjárt megfagyok.

– Gyertek! – int Bloom a többieknek. – Erre laknak a nevelőszüleim. Náluk biztonságban leszünk.

Nemsokára világossá válik, hogy egy kis városszéli parkba kerültek. Bloom vezetésével gyorsan kijutnak belőle. Innen betonozott, hófödte úton mennek tovább. A nap már elbújt a látóhatár mögött, csupán az utcai lámpák fényében tudnak tájékozódni. Csend van. Rajtuk kívül már senki sincs kint, így tisztán hallják saját szipogásukat.

Tíz percen belül egy rendezett kis házhoz érnek. A vöröshajú lány befordul az ajtóhoz, és megnyomja a hozzá tartozó csengőt.

– Egy pillanat! – hallatszik bentről egy férfihang, majd nem sokkal később Bloom nevelőapja nyit ajtót. Pár pillanatig csak áll a vendégek láttán, mintha nem akarna hinni a szemének. – Bloom? Te vagy az?

– Szia, apa! – mondja a tündér, és átöleli nevelőapját.

– A többiek a barátaid?

– Igen. Stellát már biztos ismered és talán Flórát is láttad egyszer. Ő pedig Bart – mutatja be Bloom a társait. – Itt maradhatnának néhány éjszakára?

A férfi megvakarja az állát.

– Felőlem semmi akadálya, de nem tudom, hogy fognak elférni...

– Miattam ne aggódjon! – szól közbe Bart. – Én akár a földön is elalszom.

– Akkor végül is meg van beszélve. Merthogy csak egy vendégszobánk van...

Bloom nevelőanyja fenséges vacsorát készít lánya hazatértének alkalmából. A tündérek jóízűen esznek. A mögöttük álló megpróbáltatások közben nagyon megéheztek. Szülei kíváncsi kérdéseire válaszolgatva Bloom sokat mesél Alfea ostromáról, amire nagyrészt hitetlenkedő kiáltás a válasz.

– Te jó ég! És a mi kislányunk ilyesmit él át...

– Nektek még aránylag szerencsétek volt – veti közbe hirtelen Flóra. – Mi Barttal kénytelenek voltunk végignézni, ahogy egy lány lezuhan a mélybe. Senkinek sem kívánom azt az érzést.

– Egy lány? – kérdez vissza Stella. – Akit Brandon és Sky elkapott?

– Elkapták? – kapja fel a fejét Bart, majd a tündér igenlő bólintását látva hatalmasat sóhajt. – Legalább nekik sikerült...

Vacsora közben a szó többször is visszaterelődik az ostromra. A beszámolók bizonyos szempontból kétfélék: a tündérek iszonyatos borzalomként írják le, míg a fiú elmondása szerint még szerencse, hogy nem lett sokkal rosszabb. Úgy vélekedik, jóval sokkolóbb élmény lett volna, ha a katonák nem feltétlenül élve akarták volna őket.

– Mennyire vagyunk benne a télben? – kérdezi végül Bloom a szüleitől. – Alfeában még százágra sütött a nap.

– Ó, már december második felében járunk – válaszol a nevelőapja. – Mindjárt itt vannak az ünnepek... Jut eszembe, mégiscsak ajándékot kell majd néznünk neked...

Bloomban vegyes érzelmek kavarognak. Egyrészt csalódott, hiszen az iskolába egy jó ideig nem mehet vissza. Ráadásul azt sem tudják, merre lehetne elkezdeni a keresést Faragonda után. Másrészt viszont kiugrana a bőréből, mert ha választhatott volna, biztos most akarna hazajönni. Így az év legmeghittebb napjait töltheti családjával.

Vacsora után Bartnak még Bloom nevelőanyjával is meg kell beszélnie, hogy szívesen átadja Flórának és Stellának a vendégszobát. Csakhogy őt már nem olyan könnyű meggyőzni, mint a férjét. Jó időbe telik, amíg enged az elhatározásából, miszerint a lányokat Bloom szobájában is kényelmesen el tudnák helyezni. Végül Stella is a fiúnak ad igazat, eldöntve ezzel a vitát.

Bloom nem várja meg a konyhában a szóváltás végét. Inkább vesz egy gyors zuhanyt, majd visszamegy a szobájába. Útközben Flóra még elmeséli neki, mit tudtak megbeszélni a nevelőanyjával, aztán bedől az ágyába, és hamarosan elnyomja az álom.