Bloom verítékben fürdik. Száján keresztül veszi a levegőt. Kezével saját torkát igyekszik kitapintani. Tisztán érezte Derek szorítását. Mintha a férfi ujjainak csontjait sem hús, sem bőr, csak a kesztyű választotta volna el tőle. Ráadásul olyan hirtelen volt az a mozdulat...
A tündér keze lassan a tarkójára csúszik. Még mindig sajog azon a helyen, ahol Derek leütötte Faragondát. Próbálja átgondolni a látottakat. Először csak egy álomnak tűnt. De hamar kiderült, hogy nem csupán álom. Szíve ugyanolyan gyorsan vert izgalmában, mint ahogy Faragondáé verhetett. Érezte a fojtogatást és az ütést. Talán még ajkai is mozogtak miközben az igazgatónő beszélt.
Lassan felemeli a fejét, majd körülnéz. Olyan valóságosnak élte meg az előző álmát, hogy egy pillanatra az is eszébe jutott, hogy talán nem is az volt. De a saját szobájában van. Az ágyában ül. Az ágy két oldaláról pedig két barátnője figyeli aggódó tekintettel.
– Jól vagy, Bloom? – kérdezi Flóra.
– Ti itt? – kérdez vissza a tündér. – Hogyhogy...
– Beszéltél álmodban – mondja Stella. – Érdekes volt hallgatni... Mintha valakivel beszélgettél volna, de a válaszok elmaradtak...
– Faragondát elkapták. Láttam, hogy egy cellában van.
– Hogy láthattad vol... – kezdi Stella hitetlenkedve, de eszébe jut a megoldás. – Hát persze! Az a gondolatátvitel, amiről még utoljára szó volt órán...
– Mivel Faragonda már eléggé tapasztalt, nem jelenthet neki problémát, hogy kapcsolatba lépjen Bloommal – fűzi tovább Flóra. – És emlékszel még valamire?
– Szinte mindenre – bólint Bloom. – Egy Derek nevű férfival beszélt. Minden bizonnyal ő áll a támadások hátterében. A jobb szeme egy hüllőé. Nina és Maria neki dolgozhatnak.
– Akkor az volt a pajzsokon is...
– De nem csak Nina és Maria dolgoznak neki. Láttam még két férfit, akik épp Szaladint hurcolták be a börtönbe.
– Ők lesznek azok, akik a Vörösforrást támadták meg – tippel Stella.
– Bizonyára. De... – Bloom elhallgat, és aggódva visszanéz Flórára.
– Mi az? – kérdez vissza ijedten a lány. – Miért nézel így rám?
– A Faragondáéval szemközti cellában Heliát láttam. És elég rossz állapotban. Mintha már hetek óta ott senyvedne...
– Az lehetetlen – vágja rá Stella. – Emlékszel, mit mondott Sky? Helia pár hete elintézett valamit, azóta viszont ott van az iskolában és titkos járatok után kutatgat.
– Ahelyett, hogy meglátogassa Flórát, amikor szeretik egymást? – kérdez vissza Bloom. – Valami itt nem stimmel. Biztos vagyok benne, hogy Helia volt abban a cellában.
– És hogy nézett ki az a másik két férfi? – szól közbe Flóra, hogy elterelje barátnőit a témáról.
– Az egyik egy hatalmas négykarú hústorony volt – emlékszik vissza Bloom. – A másikon nem láttam semmi különöset. Ha csak az nem különös, hogy míg a cimborája csak övön alul viselt valamit, ő teljesen be volt öltözve... Kabát, kesztyű, bakancs... Viszont...
A vöröshajú tündér megint elhallgat egy percre.
– Bart alszik? – kérdezi végül.
– Nem láttuk – rántja meg a vállát Stella. – Mindenesetre nem hiszem, hogy itt lenne az ajtó előtt. Miért?
– Mert hallottam, ahogy Derek Mariával beszélt. Amikor megtudta, hogy tíz tündér meg a három specialista megszökött előle, tudta, hogy mi hatan visszamennénk. Azt mondta, hogy még könnyebb is a dolguk, mint gondolta, mert Bart velünk van.
Flóra hirtelen a szája elé kapja a kezét. Stella is meglepetten pislog.
– Ugye nem azt akarod mondani...? – kérdezik szinte egyszerre.
– Még egyáltalán nem biztos – mentegetőzik Bloom. Sejti, milyen vad ötlet fogalmazódott meg barátnői fejében. – Lehet, hogy csak félreértettem és nem is Bartra gondolt. Eredetileg úgy fogalmazott, hogy a fiú velünk van, de másra is érthette.
Bloom szavai Stellát némileg megnyugtatják, de Flórát nem. Ő még mindig feltűnően ijedtnek tűnik.
– Valami baj van? – kérdezi tőle Stella.
– Igen. Ugyanis könnyen gondolhatott őrá. Amikor ti elindultatok az alagúton a könyvtárból, mi még visszamentünk eltorlaszolni az ajtót. Maria éppen akkor fordult be a folyosóra. És mintha felismerte volna...
Most Bloomékon van a meghökkenés sora. Meredten néznek Flórára.
– Ugye... Ugye nem feltételezed róla, hogy ő is ellenünk lenne? – hebegi Bloom. – Pedig olyan kedves fiúnak látszik...
– Én sem gondoltam volna – teszi hozzá Stella. – De valahogy mégis aznap bukkant fel, amikor a Felhőtornyot megtámadták. Aztán jött segíteni az iskola védelmében, de amikor kellett, sehol sem volt...
– Velem volt – javítja ki Flóra. – Emiatt nem róhatjátok meg, mert én kértem, hogy jöjjön velem. De most eléggé összezavarodtam.
– Nem csodálom. Én mindenesetre kétlem, hogy meg tudnék-e maradni a közelében. Nem lenne jó, ha itt maradna...
– Várj egy kicsit! – szól közbe Bloom. – Ha most kitesszük, aztán meg kiderül, hogy tévedtünk, nagyon megbántjuk vele. Ha mégsem tévedtünk, akkor pedig gyanút fogna. A legjobb az, ha itt marad, de szemmel tartjuk.
– És mit fogunk csinálni most, hogy tudjuk, hol találjuk meg Faragondát? – kérdezi Flóra. Látszólag nagyon zavarja, hogy barátjáról ilyen viták folynak. – Valamikor el kell mennünk érte, nem?
– Igaz, de hárman nem sokra mennénk – vélekedik Bloom. – Számítanak rá, hogy egyszer visszamegyünk. Előbb szólnunk kéne a többieknek. És persze a specialistáknak.
– Én megyek! – ajánlkozik azonnal Stella. – Én majd összegyűjtöm őket. Egyébként is, nem szívesen maradnék emellett a fiú mellett...
Bloom még egy szúrós pillantást vet barátnője felé, de végül rábólint. Másnap reggel pedig Stella egy általa létrehozott kapun visszamegy Magixba.
Idő
Nyilatkozat
Az oldalon található történetek nagy része a fanfiction, vagyis a rajongói irodalom kategóriájába tartozik. Ezek megírásában (kivétel nélkül) semmiféle pénzszerzési lehetőség nem motivált, a történetek mind kizárólag a saját magam és mások szórakoztatására készültek. Fanfictionök esetében mindenfajta jog az eredeti film/rajzfilm/sorozat készítőit illeti meg.