27. rész: A Bosszú igazi arca

Mikor Bloom utoléri barátait, egy szót sem szól a beszélgetéséről Dinarával. Még ő maga sem tudja mire vélni az egészet. Tényleg beszélgetett valakivel, aki elvileg harminc éve halott? És ha igen, tényleg képes lenne elvégezni azt a feladatot, amit eredetileg ők kaptak? Habár ahogy felidézi a Spenglerből lett lidérc képét, nem is tűnik olyan lehetetlennek.

A többiek próbálnak ugyanazon az úton haladni visszafelé, amelyen idáig eljutottak. Néha megtorpannak egy-egy elágazásnál körbenézni, de egyébként nem állnak meg. Szótlanul igyekeznek a kapu felé, amit Spencer mutatott nekik, és amelyiken át maguk mögött hagyhatják ezt a kísérteties – de még inkább kísértetjárta – helyet.

Jó ideig Bloomnak sem akaródzik megtörni a folyosók csendjét. A gondolat, hogy valaki végre levette azt a borzasztó terhet a válláról, amit Faragonda rátett, most már kezdi megnyugtatni. Egészen meg is feledkezik róla, miért is jöttek ide, de csak addig, amíg az egyik elágazásnál el nem néz oldalra. Akkor viszont a látvány azonnal visszarángatja a kegyetlen valóságba.

A barlang végén hasonló ruhadarab tűnik el, mint Dinara szoknyája. Csakhogy ez nem kék és nem is szoknya. Bloomba villámként hasít a felismerés: ez Derek köpenye volt! Végre megtalálták, itt a lehetőség és legalább biztosra mehetnek.

– Erre gyertek! – szól hirtelen elhatározással barátnői után.

– Mi? – kérdez vissza Stella. – A kijárat erre van.

Bloom nem törődik vele. Most, hogy végre megtalálták azt, akit mindvégig kerestek, nem fog megfutamodni. Sietős léptekkel indul el a sarok felé, ahol a köpeny eltűnt. Ott befordulva már a férfit is megpillantja. Derek nyugodt tempóban, semmitől sem tartva távolodik, vissza se néz, hogy követi-e valaki.

– Állj meg! – kiált rá Bloom.

Derek végül megfordul. Csak egy pillantást vet a tündérekre, és már megy is tovább az egyik oldaljáratba. Bloom azonban nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni. Barátnőivel a nyomában a férfi után iramodik. Pár folyosó hosszán követik, mígnem az egyik végén elveszítik szem elől.

A járat, ahol Dereket utoljára látják, egy tágas teremben ér véget. Csak két falán látnak néhány fáklyát, a helyiség többi része sötétbe burkolózik. Így még azt sem látnák, ha egy másik járatból érkezne ide valaki.

– Rég láttam ekkora ostobaságot bárkitől is – csendül egy hideg, gépies hang alig pár lépésnyire jobbra tőlük.

A tündéreknek mindössze arra van idejük, hogy oldalra kapják a fejüket. Derek szinte közvetlenül a barlang szája mellett áll, és már támad is. Varázslata erőlöketként repíti a lányokat a vele szemközti falig. Bloom látja a szeme sarkából, hogy az eddigi fáradalmak és az ütés együttes hatására többen is összeesnek.

– Szánalmas – értékel Derek. Miközben lassan elindul a terem közepe felé, egyik kezével kioldja a csomót a köpenyét, majd a földre ejti azt. Maszkja alsó része láthatóvá válik, de Bloom semmi különöset nem vesz észre rajta. Teljesen egyszerű maszk, még szájnyílás sincs rajta. Ráadásul nagyobb is a szükségesnél. Semmi sem látszik a férfi állából. – Bár jobbra nem is számítottam Faragonda tanítványaitól. Alfeában úgy rossz az egész oktatás, ahogy van. De majd teszek róla, hogy javuljon...

– Ne merészelje... becsmérelni... Alfeát... vay Faragondát – próbál szembeszállni Bloom a férfival, de hirtelen rájön, hogy valami nincs rendben. Derek valamilyen módon most is sakkban tartja őket. Alig kap levegőt, tagjai pedig ólomsúlyúnak tűnnek.

– Különben? – kérdez vissza gúnyosan a férfi. – Még talpra sem tudtok állni, nemhogy szembeszállni velem. Gyengék vagytok, mint a harmat.

Amikor Bloom megpróbál Derek szemébe nézni, két zölden izzó pontot pillant meg a férfi mögött. Káprázik a szeme? Csak az lehet. Olyannyira reménykedik benne, hogy valaki idejön és megmenti őket, hogy már képzelődik is. Akkor viszont annak a két pontnak el kéne tűnnie, mégsem akarnak eltűnni. A következő pillanatban pedig egy hosszú, fekete, indaszerű nyúlvány fúródik a terem falába nem sokkal a tündérek feje fölött.

Derek a tündérekről megfeledkezve fordul meg, hogy szembenézzen új támadójával, így Bloom is szemügyre veheti az illetőt. Egy éjfekete bőrű alak áll a terem sötétebbik végében. Egyetlen térdnél elszakadt nadrágot visel, fedetlen mellkasán és arcán egybefüggő krétafehér folt húzódik. Zölden izzó szemében nincs pupilla, nem tudni, éppen kit figyel. A falból kilógó, indaszerű nyúlvány a bal vállából indul, és ugyanilyen nyúlványok indulnak a jobb vállából, illetve derekának két oldalából is, ezek viszont még egy-egy végtagjára vannak tekeredve.

A lidérc első, célt tévesztett támadása után Derek felé lendíti bal karját. A mozdulatot követi az indája is, de ahogy elindul célpontja felé, vízszintesen végigszántja a falat, kőzáport zúdítva a tündérek nyakába. Dinara figyelmeztetése igaznak tűnik. Lidércét egyáltalán nem érdekli, hogy Derekkel folytatott harca közben a lányokban is kárt tehet.

Attól tartva, hogy a lezúdoló kövek maguk alá temetik őket, Bloom igyekszik mozgásképtelenné vált barátnőit arrébb vonszolni. Közben újra és újra Derekék felé pillant. A lidérc nem próbálkozik vele, hogy közelebb férjen ellenfeléhez, a karjaira tekeredő indákkal indítja a támadásait. Derek első meglepetéséből felocsúdva rendre kikerüli a nyúlványokat, különböző átkokkal válaszolva rájuk. Ellenfele azonban minden képzeletet felülmúló kecsességgel tér ki előlük. Az első találatot is ő viszi be. Bloom azonnal felkapja a fejét Derek bosszús kiáltására:

– Áh! Te kis...

A férfi összerezzen, és megmarkolja a bal csuklóját. Egy inda felhasította a kesztyűjét, amin keresztül Bloom először azt hiszi, hogy Derek kezét látja. De a fekete anyag mögül, amit még vér sem szennyez be, csak a fehér csont látszik ki. Ezért érezhette azt Faragonda, hogy csak a csont nyomja a nyakát, amikor Derek torkon ragadta.

Derek szeme valósággal villámokat szór, amikor visszafordul a lidérc felé. Vad dühvel küldi rontásait ellenfele felé, akinek minden gyorsaságát latba kell vetnie, de így sem tud mindegyik elől kitérni. Annyi viszont nem találja el, hogy jelentősen lelassítsa, és hamarosan ismét övé egy újabb tiszta találat: indája akkora erővel csapja pofon a férfit, hogy a maszkja is lerepül róla.

Bloom rémülten felsikolt Derek ábrázatától. A férfi arcának csak bal, acélkék szeme körüli egyharmada maradt ép, a többi kétharmadon Derek koponyájáról verődik vissza a fáklyák kísérteties fénye. A csonton elszórva láthatóak megégett húsdarabok, Derek egykori arcának maradványai. Orra nincs meg, füléből is csak a bal, ahol még viszonylag ép az arca. Azon Bloom már nem is lepődik meg annyira, hogy teljesen kopasz. Azon már inkább, hogy még a koponyája sem maradt sértetlen. Derek alsó állkapcsa ugyanis szintén nincs meg. Torkában halvány fény világít, annak a mágiának az eredménye, amellyel még ilyen állapotban is képes szavakat formálni.

A tündér félelemtől remegő tagokkal mered Derekre, aki lassan újra talpra áll a hatalmas pofon után. Eddig komolyan reménykedett benne, hogy Faragonda túlzott a börtönben. Most azonban be kell látnia, hogy ilyesmiről szó sem volt. Ez az ember tényleg a halálból jöhetett vissza.