1. rész – Druida vs. Kalapács

A nézőtér lelkes kiáltásoktól hangos. Kard és balta vasa csapódik a másiknak, hogy utána ismét eltávolodjanak, majd újra egymásnak feszüljenek. Fémek szimfóniája vegyül az általános hangzavarba, ahogy két páncélba öltözött férfi küzd az életéért és a közönség szórakoztatásáért. A baltát forgató kar túl erős. Kiüti ellenfele kezéből a fegyvert. A kard a forró homokban landol, gazdája térdre rogy. Vesztett.

A győztes lassan közelebb lép a másikhoz. Hangosan fújtat. Érthető. Évek óta ez a legforróbb nyár, amit ember átélt. Most vár, míg a nézőtéren egyhangúan kiabálják:

– Halál! Halál! Halál!

Maga a császár is kilép az aréna szélére. Körbenéz. Előrenyújtja jobb karját, és lefelé bök a hüvelykujjával. A zúgolódás a nézőtéren egyre hangosabb. A balta ismét a magasba emelkedik, hogy újra lecsapjon. A mai napon utoljára.

A közönség hangos éljenzésbe kezd. A győztes harcos egy utolsó örömkiáltással elhagyja a küzdőteret. A hangzavar lassan elcsitul, hiszen egy mérkőzés még hátravan a mai napon. A mérkőzés, amire mindenki vár.

– És most – hallatszik több helyről is a közönség soraiból, – a mai utolsó küzdelem következik, amire mindannyian vártunk! Császárotok örömmel adja nektek – itt egy hosszabb hatásszünet következik – a hatalmas Druidát!

A lelátókon felhangzik az üdvrivalgás, hangosabban, mint bármikor. A legtöbb néző hangulata a tetőfokára hág. Pedig a látszat ellenére nem mindenki ujjong. Sokak, akik ritkán látnak ilyen küzdelmeket, értetlenkedve meresztik szemüket az arénába épp belépő férfira.

Talán nem is férfi jön be. Sokkal inkább hasonlít egy fiúra, aki életében nem látott még csatát. A vékony, majdnem nyeszlett testen nincs páncél. Megeshet, hogy össze is roskadna a súly alatt. Egyetlen fémtárgy van rajta, de a nézőtérről nem is igazán tűnik fel: egy apró, valamilyen virág domborművével díszített ezüstgyűrű ragyog az ujján a ráeső napsugaraktól. Mindig rajta van, mintha azt várná, hogy szerencsét hoz neki. Öltözete azokat a barbár népeket idézi, ahonnan hozták. Állatbőrökből varrt ruhái szokatlan jelenséggé tennék a város utcáin. Már ha egyáltalán meg akarna szökni. De eddig semmi jelét nem adta, hogy akarna.

Csakhogy ezt az embert nem véletlenül a „hatalmas Druidaként” mutatták be. Nem ok nélkül köszöntik a naponta idejárók olyan lelkesen. Van valami az elszánt, zöld szemekben, ami azt sugallja, nem lesz könnyű dolga annak, aki le akarja győzni. A nézők többsége már a saját szemével is látta, hogy a Druida nem kezdő harcosok bábuja, hanem különleges szórakozást biztosító harcokat vív a legnevesebbekkel is.

Az üdvrivalgástól nem hallani a Druida ellenfelének nevét, de amikor az belép a küzdőtérre, a moraj csillapodni kezd, és feszült várakozás váltja fel. Ezt a harcost ugyanis bárki felismeri, aki egy kicsit is járatos a gladiátorküzdelmekben. A hírhedt Kalapács még az előző császárt is szórakoztatta nem sokkal annak meggyilkolása előtt. Nevéhez híven a tetőtől talpig páncélba öltözött harcos két kezében egy hatalmas harcikalapácsot suhogtat. Elég sok szóbeszéd kering, hogy mindig is ezzel a fegyverrel harcolt és sosem volt hajlandó megválni tőle. Lehet bennük némi igazság. A fém immár bronzszínben pompázik az évek során rászáradt vértől.

A császár egy vendégével szintén érdeklődve figyeli a két bevonuló gladiátort. Most egy fiatal szépség jelenik meg mellette, hogy poharába bort töltsön. A császár egyik szobalánya. Csak nemrég vette valami rabszolgakereskedőtől. Úgy hírlik, Britanniából hozták előző holdtöltekor. Igazán érdekes, hogy a Druida is pár nappal az után kezdett el az arénában küzdeni.

Miközben a bort tölti, a szobalány szeme megakad a Druidán. Nem először fordul ez elő. Általában ha egyszer kimerészkedik a császár mellé, ez a szépség mindenképpen végignézi a Druida küzdelmeit. Arca ilyenkor tele van aggodalommal, de mivel mindenki a harcot figyeli, senkinek nem tűnik fel. Talán ő izgul a legjobban a Druidáért, amikor az nehéz helyzetbe kerül.

Sokakban kétség üti fel a fejét. A Kalapácson végignézve látszik, mennyivel jobban felkészült a küzdelemre, mint a Druida. Ellenfelének nem csak páncélja, de még fegyvere sincs. Így előreláthatóan nem lesz hosszú ez a mérkőzés. Nem egy néző már el is indulna valamelyik kijárat felé, de a többiek visszatartják csüggedt társaikat. Azt mondogatják:

– Adj neki egy esélyt! Ne becsüld le!

Mintha csak őket akarná igazolni, a Druida karjának lendülésére szél kavarja fel az aréna homokját. A kétkedők ezt látván lassan visszaülnek a helyükre. Végülis mi bajuk lehet abból, ha megnézik, mi lesz ebből. De a Kalapács ellen ez szinte semmit sem ér. Sisakjának szemrései elég kicsik, hogy megvédjék a szemét a homoktól. Most fegyverét feje felett megforgatva ellenfelére támad. A Druida sem vár többet. Leguggol, és teljes erejével a földbe üt. A Kalapácsot meglepi és visszahőkölésre készteti az előtte falként feltörő homok. Egy kicsit vívódik magában, de meglepettségét legyőzve végül áttör rajta, mire a fal egyszerűen szertefoszlik. Ismét belátható az egész küzdőtér, de a látvány többekből megdöbbenést vált ki.

A Druida jobb kézfeje, amit az előbb a földbe vágott, látszólag nincs meg. Helyette karja egy tűhegyes sziklában végződik. A nézők csak meresztgetik a szemüket, sokuk még sosem látott ilyesmit. Ehhez hasonló bravúrokat egyedül a Druida mutat be mérkőzésein, így nem véletlen, hogy ő az egyik legnépszerűbb a gladiátorok között.

A Kalapács türelmetlenül ráront ellenfelére. Már így tovább tart ez a küzdelem, mint várta. Hevességét nézve semmi kétség, mindenképpen el akarja tiporni azt, aki vele szemben áll. Vadul tör előre egyik lendítést rögtön követi a másik. Elég lenne akár egyszer is betalálnia, és már el is kapta a Druidát. Vagy talán meg is ölné vele. De a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogy tervezte. A Druida elképesztő ügyességgel mindegyik támadás elől kitér, és amikor tud, visszaszúr a sziklával, karcolásokat és kisebb horpadásokat hagyva a Kalapács páncélján.

A páncélba öltözött gladiátor egyre dühösebbnek tűnik. Egyre nagyobb lendülettel lóbálja feje felett hatalmas fegyverét, majd támad a Druidára. Egyik csapása nagyon pici híján súrolja ellenfele arcát, aki a meglepetéstől hátratántorodik. A Druida pillanatnyi tehetetlenségét kihasználva a Kalapács újra támad, és ez a lendítés célba is talál. A Druida a mellkasába kapja az embertelen erejű ütést, és a szemközti falig repül. A császár mellett álló szobalány a szájához kapja a kezét, miközben a közönség őrjöng. Ilyen fordulatos küzdelmet tényleg ritkán látni.

A Kalapács vár néhány pillanatot, majd megindul legyőzöttnek vélt ellenfele felé, aki eddig éppencsak meg tudta mozdítani a karjait. Most viszont a Druida hirtelen talpra ugrik. Hihetetlen, milyen emberfeletti kitartásról tesz tanúbizonyságot! A szemében szikrázó eltökéltség alapján a saját életénél számára több a tét ezeken a küzdelmeken. Habár az is igaz, hogy fordított már hasonlóan kilátástalan helyzetből csatát.

Úgy tűnik, már a Druida is kezdi elveszíteni a türelmét. Míg a Kalapács újabb támadását indítja, ő gyorsan megrázza magát. Kinyújtja oldalra a bal karját, majd egy határozott mozdulattal egy köríven előrerántja. Mozdulata nyomán ujjai végéből egy lángnyelvekből álló ostor csap a Kalapács felé. Az ostor megragadja, és valósággal kitépi a fegyvert gazdája kezéből.

Újabb döbbent kiáltások hangzanak a közönség soraiból. A Kalapács fegyver nélkül. Ezt aztán már tényleg nem várta senki. Ilyen fordulatos küzdelme még a Druidának is kevés volt, errefelé a hasonló látványosság tényleg ritkaságszámba megy. A szobalány a császár mellett kezd megnyugodni. Ujjai, amik eddig szorosan markolták a nyakába lógatott apró ezüstgyűrűt, most megkönnyebbülten játszadoznak a virágos domborművel díszített kis tárggyal. A császár arcát ezzel ellentétben most kezdi el uralni a feszültség.

Miután fegyver nélkül maradt, a Kalapács védekező pozíciót vesz fel. Alig észrevehetően oldalazni kezd, hogy visszaszerezze fegyverét, ami néhány lépésnyivel arrébb fekszik a homokban. A zöld szemeket azonban nem lehet kijátszani. A Druida futva indul meg ellenfele felé, mielőtt még az felkapná a földről elhagyott kalapácsát. A páncélos gladiátor elé érve felugrik a magasba. A császár döntését meg sem várva sújt le és szakítja át a hegyes sziklával a Kalapács sisakját. A közönség ujjongásából ítélve jól is teszi. Ilyen tapasztalt és neves gladiátorok között csak a veretleneknek van maradási joguk.

Mikor a Kalapács a homokba dől, a Druida fenyegető pillantást vet a császár és vendége felé. Ha tekintettel ölni lehetne... Nem csoda, hogy a császár arcára rá van írva a gőg és felháborodás, ahogy visszaindul a palotába. Pedig ő halogatja annyi ideje, hogy azt mondja a Druidára: szabad.

A Druida követi fenyegető tekintetével a császárt, amíg az el nem tűnik a szeme elől, majd még egy pillantást vet a még ott maradt szobalányra. Arcvonásai azonnal ellágyulnak, amint a két zöld szempár tekintete találkozik. Végül biccent egyet a fejével, és kifelé indul az arénából. A közönség mindeközben hangosan éljenez. A győztest ünneplik. A szobalány még hosszan kíséri szemével a Druidát, majd hosszú, vörös haja megcsillan a napfényben, ahogy a császár után ő is visszaindul a palotába.