4. rész – Druida vs. Amazon

Az aréna lelátóin már reggel óta gyűlnek a nézők. Hatalmas az érdeklődés, ami a Druida utolsó küzdelmét övezi. A közönség soraiban már egyetlen üres hely sincs, amikor hangok harsannak:

– Róma polgárai! Nagy eseménynek lehetünk ma szemtanúi. Ma, császárotok trónra lépésének évfordulóján kiderül, hogy méltán híres kedvencetek elnyeri-e szabadságát. Vagy megeshet, hogy célja küszöbénél elbukik? Ne is várakoztassanak minket tovább! Róma polgárai! A hatalmas Druida!

Az üdvrivalgás hangorkánná erősödik. A Druida hamarosan megérkezik a még mindig sáros talajú küzdőtérre. Két kezét magasba emelve fogadja az üdvözlést. Körbesétál a kétembernyi magasságú fal mentén, majd a császár felé fordul. Ismételten keresi húgát a lelátón, de az nincs sehol. A császár közben kilép az aréna szélére, és fennhangon megszólítja a Druidát:

– Jól küzdöttél, rabszolga. Egyik győzelmed a másikat követte, és ez tiszteletre méltó. Az emberek kedvelnek téged. Megérdemled a szabadságot...

– És a kérésem? – szakítja félbe a Druida. – Emlékszik rá? Egy másik ember szabadsága.

– Persze, hogy emlékszem rá. Éppen ezért kell ma még egy utolsó ellenféllel megküzdened.

– És most lássuk, ki lesz a Druida utolsó ellenfele az arénában! – harsogják a nézők között. – Valaki, aki csak néhány napja mutatkozott be a küzdőtéren! Egy nő, aki a férfiakat reggelire fogyasztja! Gyors! Kecses! Halálos! Köszöntsük nagy tapssal azt, aki még a Druida és szabadsága között áll! Róma polgárai! A bámulatos Amazon!

A szólított nő belép a küzdőtérre. Üdvözlése alig halkabb, mint a Druidáé. Egy könnyű mellvértet visel, de egyáltalán nincs annyira védve, mint például annak idején a Kalapács. Arcát nem látni sisakja takarásában. Hátán egy tegez lóg, dárdákkal tele, két kezében mesterien megmunkált lándzsát tart. Ritka az ilyen jó minőségű fegyver az arénában. A kovácsok nem adják olcsón a mestermunkáikat. A császárnak lenne leginkább pénze, hogy egy-egy gladiátort támogasson fegyverrel, habár nem tudni, mi haszna lenne belőle.

Bár az is igaz, hogy a császár nyíltan ellenszenves a Druidával, amióta az megüzente, hogy a húga szabadságáért is küzdene. Ezt viszont a császár mindig is vonakodott megadni, így egy jó ideje csak arra vár, hogy a Druida elveszítse valamelyik küzdelmét.

Az Amazon habozik. Nem tűnik biztosnak abban, hogy tényleg érdemes-e megtámadnia a Druidát. Szorosan markolja lándzsáját, miközben tekintetével ellenfelét pásztázza. A Druida szintén nem sieti el a támadást. A két fél sokáig csak méregeti egymást, amíg valaki be nem kiabál az Amazon mögötti ajtó rácsain keresztül:

– Támadj! Ő nem fog neked kegyelmezni!

Az Amazon ledöfi maga mellé lándzsáját, majd a hátán lévő tegez felé nyúl. Kivesz belőle egy dárdát, és a Druida felé hajítja. Ellenfelének még arrébb sem kell lépnie, a dárda így is a lába előtt fúródik a földbe. Az elsőt viszont máris követi a második. A Druida egy kézmozdulattal felemel egy keményebb földdarabot, hogy a dárda útját állja.

A nézőtéren hangosan buzdítják a harcosokat. Az Amazon nem sokat késlekedik, elhajítja a harmadik dárdát is, de ez sem pontos. A Druida ezúttal sem mozdul, mintha tudná, hogy az Amazon támadása nem jelent veszélyt rá. Nem is téved. A dárda a füle mellett suhanna el, de az utolsó pillanatban utánanyúl, és elkapja. Most ismét farkasszemet néz az Amazonnal. Jobb karjában hirtelen megfeszülnek az izmok, és a dárda mesterien csiszolt fateste a következő pillanatban már lángolva hull a sárba.

Egyre furcsábbnak tűnik a mérkőzés. Egyik fél sem indít olyan támadást, ami a másikra valós veszélyt jelentene. Sőt mi több, a Druida még egyáltalán nem támadott. Egy-két néző már kezd nagyon csalódott lenni. Nem ilyen harcra számítottak a Druida utolsó küzdelmén.

Végül a Druida is rászánja magát a cselekvésre. Karjának vízszintes lendítésére ellenfele mellett megmozdul a föld. Az Amazon az utolsó pillanatban nyúl a lándzsájáért, mielőtt a kígyóként tekergő megelevenedett sár arrébb löki. A tegez dárda lesodródik a hátáról. A Druida első csapása máris több eredményt hozott, mint az Amazoné.

Az Amazon gyorsan talpra áll, de a Druida már oda is lépett az egyik földbe fúródott dárdához, és kirántotta. Most fordulásból hajítja az Amazon felé, de ellenfelének még így is arrébb kell ugrania, hogy kitérjen saját fegyvere útjából. Immár tényleg elfelejtheti a dárdáit. Azok egy fél küzdőtérrel arrébb hevernek a földön.

A Druida morog valamit, de a nézőtéren nem hallani, mit. A következő pillanatban újra mozdul a keze. Elképesztő, milyen mozdulatsorokat képes leírni a kezével. A mozdulatok hatása pedig magáért beszél. Két, a tegnapihoz hasonló sárgólem emelkedik ki az aréna talajából. Ugyanúgy lándzsát forgatnak a kezükben, de veszélyesebbnek tűnnek, mint a tegnapiak. A homok már nincs annyira átázva, ráadásul most még eső sem ostromolja őket.

Az Amazon szorosan megmarkolja lándzsáját, és védekezésre készen várja az emberalakok támadását. Nem is váratják sokáig. A két sárember szinte egyszerre indul meg felé. Beszorítják a fal mellé. A nő riadtan járatja tekintetét a sisak takarásából két támadója között. Kétségbeesetten az egyik felé szúr lándzsájával. Eltalálja a gólem fejét, mire az visszasüllyed a nedves talajba.

Az Amazonnak hirtelen lehetősége támad kijönni a fal mellől, de nem elég gyors. A még talpon lévő sáralak lándzsája lesújt, és felsebzi az Amazon lábát. A gladiátor igyekezetében, hogy kijusson szorult helyzetéből, kis híján elesik, ahogy megpróbál sérült lábára állni. Sántítva hátrál a fenyegetően közeledő sárszörny elől. Amikor az utoléri, feléje lendíti a lándzsát. A következő pillanatban egy sárból formált kar zuhan a földre. A közönség folyamatosan zúgolódik. Tetszik nekik az Amazon kitartása.

A sáralak az Amazon felé fordítja arctalan fejét, és megmaradt karjával iszonyú erővel löki félre. Az Amazont teljesen váratlanul éri a támadás. Lándzsája kiesik a kezéből, földetéréskor pedig még a sisak is leesik a fejéről. Hosszú, vörös haja összekuszálódva bomlik ki a fém fejfedőből, zöld szeme rémülettel teli.

A nézők egy emberként kiáltanak fel döbbenetükben. Mindenki felismeri az Amazonban azt a szépséget, aki azelőtt a császár szobalányaként dolgozott.

A gólem közben elindul az Amazon felé. Menet közben megmaradt kezébe veszi az Amazon lándzsáját. A nő a földön kúszva próbál hátrálni előle, de a sáralak hamarosan már ott tornyosul fölötte. A lándzsa a magasba emelkedik, hogy utána gyilkos szándékkal lesújtson. Az Amazon lehunyt szemmel várja a csapást, de az nem jön. Amikor végül kinyitja a szemét, a sárgólem már sehol sincs. Rajta kívül már csak a Druida áll az arénában, leeresztett kézzel.

– Ez meg mit jelentsen? – szólítja meg a Druida a császárt. Hangja tele van dühvel.

– Az utolsó ellenfeled.

– Azt ígérte, mindkettőnk szabadságát elnyerhetem!

– Ez így is van. Megszabadíthatod a rabszolgasorstól, ráadásul te is szabad leszel. Nem tetszik?

A Druida legszívesebben visszavágna, de nem tud. Legszívesebben kiabálna, hogy neki ez egyáltalán nem tetszik, de nem jön ki hang a torkán. Lassan az Amazon felé fordul. Már sejti, mit kéne tennie. De vajon képes rá? Ha nem az Amazon lenne az ellenfele, gondolkodás nélkül véget vetne a küzdelemnek. Csak hát nem más fekszik sebesült lábbal a földön néhány lépésnyire tőle. Ezért habozik.

Végül a Druida visszafordul a császárhoz. Az egész arénában érezhető a feszültség. Mindenki a döntését várja. Most nagy levegőt vesz. Szemében elszántság tükröződik.

– Nem – mondja határozottan. – Nem fogom megölni.

– Kár – szól a császár, majd int a kezével.

A császár jelére kinyílnak a küzdőtér bejáratai, és egy csapatnyi íjász foglalja el helyét a falak mentén. Egy pillanattal később felhúzott nyilak sokasága veszi célba a Druidát.

– Utolsó lehetőség, hogy meggondold magad!

A Druida csak a fejét rázza, mire vérszomjas nyílvesszők tucatjai fúródnak a testébe minden irányból. Előrebukik. És a remény haláltusája véget ér.

VÉGE