Persus, I. számú kutatóintézet, kísérleti labor

A Bosszú lovagjai: -19 év

Bradley Mills elmélyülten figyeli a falra helyezett monitorokat. Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy kétszer annyi monitor van, mint amennyi kamerát rájuk kötöttek. Bármelyiket nézi az ember, nem messze tőle ott egy másik, amin ugyanazt a képet látja. Ez viszont nem így van. Minden monitorhoz tartozik egy kamera, amelyiknek a képét továbbítja. A kamerák felét egy szobában helyezték el, a másik felét egy másik szobában. A félreértés oka az lehet, hogy a két szobában ugyanaz történik.

Mindkét szobában egy-egy kisgyermek alszik a sarokba tolt ágyán. Termetük alapján ugyanannyi idősek lehetnek, olyan egy-másfél évesek. Kevés hajuk van, ami már sötétedni is kezdett. Az ember azt hihetné róluk, hogy ikrek. Bradley Mills viszont tudja az igazságot. A gyerekek sokkal többek egyszerű ikreknél. Tökéletesen azonos klónok, akik elérték azt a kort, amikor kikerülnek az intézet falai közül.

Már nevelőszülőket is találtak nekik. Az egyes számú kerül szerető családhoz Magixban. Egy kedves pár, akiknek eddig nem jött össze a gyermekáldás. A kettes számú Andrára kerül, egy távoli, kegyetlen világba. Kevés ember lakja, de meg tudtak velük egyezni, hogy felneveljék a gyereket.

A kísérlet alanyait persze ezek után is nyomon kell követniük, hogy össze tudják őket hozni az egymás ellen vívott csatájukra. Elvégre az egész erről szólt. Ezért mindkét gyermek vérével olyan folyadékot vegyítettek, amelyik a szervezetben maradva nyomkövetőként működik. A kettes számú alanynál viszont megvan rá az esély, hogy a túlélésért folytatott véget nem érő küzdelemben annyi vért veszít, hogy teljesen kicserélődik az, amit vegyítettek a nyomkövetővel. Ezt a kockázatot azonban vállalniuk kell. A nyomkövető folyadék jeléből kiolvasható a szervezet egészségi állapota is, így azt is tudni fogják, mikor bocsátkoznak harcba, mikor betegszenek meg, mikor életveszélyes az állapotuk, azt pedig már végképp, amikor meghal valamelyikük.

Hogy össze ne keverjék a gyerekeket, mindkettejük bal füle fölé felfestették a számukat. Mivel ezen a helyen hajuk fog nőni, a számok teljesen észrevehetetlenek lesznek, hacsak nem borotválják kopaszra a fejüket. De ez nagy valószínűséggel nem fog megtörténni.

Hétvégén elviszik a gyerekeket a nevelőszülőkhöz. Nem írtak nekik levelet, hogy készüljenek fel, mert a fiúk húszéves korukban életre-halálra menő csatát fognak vívni egymással. Csak idő- és papírpazarlás lett volna. Főleg akkor, ha a Magixban élő család emiatt visszamondja az egészet, és kereshetnek másokat. A megrendelő így is türelmetlenkedik, most már nem lehet fennakadás. A kettes számú gyereknek minél előbb ki kell kerülnie a küzdelmekkel teli világba, a testvérét pedig ugyanakkor akarják a családnak adni, hogy tényleg csak az életkörülményeik és a neveltetésük különbözzön.

Brad maga mögött hagyja a keze alá dolgozó embereket, akik továbbra is a monitorokat nézik. Ő inkább kimegy a szobából, végigsétál néhány folyosón, végül pedig bekopog egy újabb faajtón.

– Tessék! – hall bentről egy harsány női hangot.

Amikor belép, hasonló szobában találja magát, mint amilyen az övé nem sokkal arrébb. Csak kisebb, így a falon is kevesebb képernyő fér el. Viszont ami ki van helyezve, azt sem nézi senki. Mindössze egyetlen nő áll a másik falon húzódó ablak előtt. A másik oldalon öten sürögnek-forognak három ugyanolyan tartály körül, mint amiben ők készítették Rongby elitkatonáját. Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy valaki kitalálja: az „átlagos” klónok gyártása is megkezdődött.

– Üdv, Sarah! – köszön, miközben a nő mellé lép.

– Ni csak, ki van itt? – hangzik a válasz. A nő csak egy pillanatra néz fel a jegyzeteiből, amiket folyamatosan készít. – Unalmasak az elitjeid?

– Hétvégén viszik őket. Hol tartotok?

– Az első tizenöt már kész. De gyorsabban menne, ha nem ülnétek annyit a másik két keltetőn…

– Mondtam már, hogy át kellett őket alakítanunk. Eltart egy darabig, amíg mindent vissza tudunk csinálni. Egyébként is, úgy tudom, a megrendelő azt mondta, ráérünk.

– Lehet, de mindenképp szeretnék ötvenet. Biztos akarok lenni benne, hogy nem selejtárut adunk ki a kezünkből.

– És odafönt rábólintottak erre?

Sarah felnéz a jegyzeteiből és Brad felé fordul.

– Nagyon meggyőző tudok lenni.

Hogy szavait alátámassza, Sarah büszkén kidülleszti a mellét. Brad pillantása megakad a dús domborulatokon, miközben maga elé morogja:

– Azt látom.

Kevés női csoportvezető van az intézetben. Ha egy kutatócsoport feje akarsz lenni, ahhoz bizonyítani kell. Sarah ezen kevés nők egyike volt, aki egy egész csapatot irányított. Azt viszont nem tagadhatta le, hogy kinevezésekor a rátermettsége csak részben játszott szerepet.

Sarah könnyelmű nő. Azok közé a dolgozók közé tartozik, akik szinte sosem mennek haza. Itt mindent megtalál, amire kedve támad. Van saját szobája a hálókörletben, minden nap finom étel várja az étkezőben és a férfiak sem sokat akadékoskodnak, ha nagy jókedvében közelebbi ismertséget akar kötni velük. Brad legalábbis nem nagyon találkozott olyan társával az intézeten belül, aki ne tűnt volna már el egy estére Sarah szobájában.

– További jó munkát! – böki ki zavarodottan, majd sietve távozik a helyiségből.