Persus, I. számú kutatóintézet, igazgatói iroda

A Bosszú lovagjai: -15 év

– Hogyne… Persze, megoldjuk a páncélzatot… Igen, már majdnem elkészültek az átlagkatonák. Ő is ezt fogja mondani. Akkor várjuk.

Ryder Woggsnak csak a szavai hordoztak lelkesedést. Persus első számú kutatóintézetének igazgatója idegesen dől hátra a székében. Tekintete az ajtó melletti fatáblára vetődik, amire a hosszú évek során innen-onnan összegyűjtött maszkokat tette ki. Rongby érdeklődött a klóncsapataival kapcsolatban. Kérnie kell Sarahtól egy jelentést, mennyinél tartanak. Négy éve engedélyt adott neki ötvenre egy teszt miatt, fél éve azonban élesben kellett nekilátni a maradéknak. Ha jól becsülték az ütemtervet, a napokban kell elkészülniük az utolsó katonákkal.

Woggs kihúzza íróasztala legutolsó fiókját. Egy keveset kotorászik az odatett jelentések között, amíg megtalálja, amit keres. Öt éve, amikor elkezdtek gyűlni a jelentések a Derek Rongby számára felállítandó klónseregről, már nem tűrt halasztást egy olyan hely keresése, ahol a többi dokumentációtól külön gyűjtheti őket. Elvégre igencsak hátrányosan érné az intézetet, ha kiderülne a megrendelésre elkezdett projekt, aminek keretében nem egyszer szegtek törvényt.

Az előkeresett jelentést nagyjából négy éve kapta meg. Nem gyöngybetűs, de a női kézírást könnyű elolvasni. Hol is volt? Mintha az utolsó oldalon látta volna… Igen, itt is van a tervezett időbeosztás. Szerdára elvileg befejezik. Akkor már a kész, teljes létszámú csapatokat tudják megmutatni…

Gondolataiból kopogtatás zökkenti ki.

– Szabad!

Az ajtó kinyílik, és Brad lép be rajta. Ryder int neki, hogy jöjjön be nyugodtan.

– Csak nem történt valami valamelyik elittel? – kérdezi a legrosszabbtól tartva. A kettes, akit Andrára küldtek, bármikor életét vesztheti.

– Nem, semmi baj – igyekszik megnyugtatni Brad, mintha megérezte volna az aggodalmát. – A kettes sorjában teljesíti a feladatokat, amiket férfivá érésének folyamán állítanak elé. Látják benne a lehetőségeket, és minél többet ki akarnak hozni belőle. Semmi sem indokolja, hogy a halálát kívánják.

– Ez jó hír – sóhajt fel megkönnyebbülten az igazgató. – És az egyes?

– Ott is jól megy minden. Most ünnepelték az ötödik szülinapját.

– Valóban?

– Azt a napot tekintik a szülinapjának, amikor átadtuk nekik. De mivel már akkor is volt egyéves, azt hozzáadták a korához. Együtt ünnepelt az egész család. Apa, anya és a kis Bart.

– Érdekes nevet adtak neki. De ez már rájuk tartozik. A kettest nem nevezték el?

– A közösségen belül csak Kis Tehetségként emlegetik. Más névre ott nem is nagyon van szüksége.

– Sarah csapata hogy halad az átlagkatonákkal?

Brad vállat von.

– Ezt tőle kéne megkérdezned.

– Nem beszéltek egymással?

– Munkáról nem sokat.

– Vagy úgy…

Az igazgató elmosolyodik. Hát persze. Biztos vannak sokkal érdekfeszítőbb témáik is. Mielőtt azonban elkezdhetné gondolatban felsorakoztatni a példákat, ismét kopognak az ajtón. Mikor behívja a látogatót, Sarah lép be a helyiségbe.

– Na, csak emlegetni kellett – szólal meg Brad, enyhe csipkelődéssel a hangjában.

– Rólam volt szó? – kérdezi Sarah őszintén meglepődve.

– Ne is törődj vele! – legyint Mr. Woggs. – Mit hoztál?

– Bátorkodtam megelőlegezni egy jelentést. Ma még van időnk három klónra, holnap pedig elkészül az utolsó öt is. Itt van minden, feketén-fehéren.

– Azta! – vonja fel a szemöldökét az igazgató. – Ezt nevezem. Tényleg jó döntés volt rátok bízni Rongby megrendelését.

Sarah és Brad elégedett pillantást váltanak. Ez az elismerés számukra felért azzal, mintha mindenki előtt kijelentenék, hogy ők az intézet legjobban teljesítő alkalmazottai. Persze az egész csapatukkal együtt. Ezek között a falak között ez sokkal többet jelent, mint holmi „Hónap dolgozója”-kitüntetés. Főleg, hogy ilyen itt nem is létezik. Pedig az talán a többieket is valamivel jobb munkára sarkallná. Habár az is igaz, hogy így is mindenki rendkívül lelkiismeretesen dolgozik. Ha nem így lenne, nem ők lennének Persus első számú kutatóintézete.

– Akkor én megyek is – veti fel Sarah, és már indulna is az ajtó felé, amikor az igazgató visszahívja.

– Várj csak! Beszélnünk kell. Brad, te is maradhatsz, hiszen közvetetten téged is érinthet.

A két csoportvezető ismét összenéz, tekintetükben viszont ezúttal nyoma sincs a korábbi elégedettségnek. Most sokkal inkább bizonytalanságot, talán egy kis félelmet lehet leolvasni róluk. Valami olyasmit, hogy: „Mi történt már megint?”

– Rongby jelentkezett – érkezik a válasz a kimondatlan kérdésükre. – Tudni szeretné, elkészültek-e a katonái.

– Akkor megmondhatja neki, hogy kész vannak – mondja Sarah, valamivel megkönnyebbülten. Nyilván komolyabb dologra számított, például hogy módosítottak a megrendelésen és kezdheti az egészet elölről, vagy hogy felmondták a megállapodást és egész idáig hiába dolgozott.

– Ezt inkább rád bízom.

Sarah arcáról lefagy a mosoly.

– Idejön?

– Egy emberét küldi, akit nemrég sikerült maga mellé állítania. Egy bizonyos Bruno Spencer, akit a társai nem fogadnak el a kinézete miatt. Ő ellenőrzi, hogy megvan-e mind a kétszáz klónkatona és hogy megfelelően vannak-e elszállásolva. Azt mondta, hoz egy páncélt, amit majd nekünk kell sokszorosítanunk a klónjaink méretében. Százat tengerkékbe, százat pedig vérvörösbe kell öltöztetnünk, mielőtt átadnánk őket neki. És lehet, hogy az elitekre is rákérdez.

Erre a kijelentésre Brad is feszengeni kezd. Nem különösebben azért, mert bármi is rosszul menne az elitkatonák projektjében, de vannak olyan ellenőrök, akik mindenben célirányosan a hibákat keresik. Ha kifognak egy ilyet, az nagyon sokba kerülhet nekik.

– Ez a Spencer a jövő héten érkezik. Bízom benne, hogy nem lesz probléma. Elvégre rengeteg időnk és munkánk… akarom mondani, rengeteg időtök és munkátok van benne. Most mehettek. Rátok fér egy kis pihenés.

Sarah és Brad rövid biccentést követően távoznak az irodából. A folyosón is egymás mellett sétálnak.

– Örülsz, hogy befejeztétek a klónokat? – kérdezi Brad.

– De még mennyire! Olyannyira, hogy este szeretnék ünnepelni is egy kicsit. Csatlakozol?

– Pont én jutottam hirtelen az eszedbe?

– Ha már így összeboronáltak minket ezzel a Rongby-féle rendeléssel… Ne mondd, hogy nem tetszik az ötlet…

– De, tetszik. Mikor és hol?

– Este a szobámban?

– Jól hangzik.

De még mennyire, hogy jól hangzik. És amit mond, az valóban igaz. Rongby megrendelését kizárólag nekik kellett teljesíteniük, más csapatok nem is tudnak róla, hogy az intézet elvállalt egy ilyen megbízást. Az igazgatónál is ők ketten kerültek kitüntetett helyzetbe azzal, hogy teljesítették a rájuk bízott feladatot.

Azért viszont hálát fog adni az égieknek, hogy a megrendelést úgy osztották el kettejük között, ahogy. Ez a Spencer biztos nem senki, ha Rongby ennyire megbízik benne. Ki tudja, mi lesz, ha valami nem tetszik neki. Szavakkal nem is tudná leírni, mennyire örül, hogy a vizsgálat elsősorban nem az ő csapatánál lesz.