Persus, I. számú kutatóintézet, lábadozó

A Bosszú lovagjai: -5 év

Erik Spengler hosszan elnyújtózva, nagyot ásítva kel fel az ágyából. A szoba közepére sétálva tornáztatja újdonsült végtagjait, amelyek valósággal szikráznak a napfényben.

Az elmúlt két év sokkal jobban telt el, mint ahogy arra számítani mert. A fémvégtagok felcsatolása sokkal kevesebb fájdalommal járt, mint hitte. Mikor pedig végre megkapta a véglegeset, elkezdődhetett a rehabilitáció. Hosszú hónapok tornájának kemény munkája árán sikerült hozzászoknia az új karjaihoz és lábaihoz. Most már mintha mindig is az övéi lettek volna.

Bruno gyakran volt nála látogatóban. Mindig mesélt a fejleményekről, Rongby tervének újabb és újabb részleteiről, amiket időközben kidolgoztak. Ricó kiváló munkát végzett a Felhőtorony feltérképezésével, és most a biztonság kedvéért Alfeában is körülnéz. Rongby egyre közelebbről követi figyelemmel az egyik fiút, akit az elitkatonájának nevelnek az Andrán. Lassan eljöhet az ő idejük. Az itt lévő kétszáz klón is bevetésre vár.

Viszont az intézetben több mindent is hallott. Az elitkatona-projektben adódott egy kis probléma. Az egyes számú alanyt, akit Mr. Mills csak Bartként emlegetett, megtámadták. Az egyik munkatársukat már kiküldték a helyszínre, és úgy tűnik, a tettes ugyanabból a klánból való, akik a másik elitklónt nevelik. Bizonyára értesültek róla, hogy ez a Bart ugyanolyan képességekkel bír, mint az „ikertestvére” és kihívást keresve felkutatták. Csakhogy ennek a Bartnak nem lett volna szabad harcolnia addig, amíg szembe nem találja magát a klónjával.

Mr. Mills ennek ellenére úgy vélekedik, hogy a kísérletet folytatni kell. Erik figyelmét nem kerülte el a Mr. Mills hangjából kicsengő feszültség, mintha szimpatizálna ezzel a Barttal. Gyanakvásának viszont inkább nem adott hangot, hiszen senki sem akarja – Rongby pedig már pláne, – hogy a kísérletet meg kelljen ismételni. Ez a tizenöt év így is túl sok volt.

A reggeli torna után Erik körülnéz a szobában. A legtöbb holmiját már tegnap összepakolta, most már csak olyasmiket keres, amiket véletlenül kifelejthetett. Mivel ilyet nem talál, gyorsan átöltözik, majd elteszi a pizsamáját. Minden kész, már csak meg kell várnia Brunót, és mehetnek is.

Bruno délután érkezik. Örömmel figyeli barátja természetesre csiszolt mozgását, majd hátára kapja Erik bőröndjét. Már a kanyargós földúton járnak, amikor ismét megszólal.

– A főnök nem lesz otthon, amikor megérkezünk.

– Hogyhogy.

– Talált két boszorkát. Most csapták ki őket a Felhőtoronyból. Igaz, ők talán meg is érdemelték. Azt hallottam, felsőbb rendűnek képzelték magukat, mert tudtak pár trükköt…

– Szép. De ha a főnök hasznosnak tartja őket, legyen. Amíg nem jönnek a Vörösforrás közelébe, nem lesz gond.

– Jól beszélsz.

– Mégis… milyen trükköt tudnak?

– Az egyik képes maga körül mindenkinek korlátozni a varázserejét. A tündérek és a többi boszorka ellen igen hatásos. A másik meg képes megnyújtani az ujjait, amik utána úgy vágnak, mint a legjobb pengék.

– Nem rossz. És történt még valami a legutóbbi látogatásod óta?

– Nem sok. Ricó végzi a dolgát, Alfeába lesz a legnehezebb bejutni, de ez minket nem érint. A főnök pedig még mindig vár, hogy beszervezze az elitkatonáját. De egyre többet látogat el ahhoz a klánhoz, ahol nevelik.

– Ez érdekes. A másik elitklónt nem is olyan rég megtámadták annak a klánnak a tagjai. Pedig az intézetben az ilyesmit el akarták kerülni. Szerinted lehet összefüggés?

– Fogalmam sincs. Talán, de akkor az bonyolult.

– Akkor majd megkérdezem.