Persus, I. számú kutatóintézet, kísérleti labor

A Bosszú lovagjai: prológus

Brad egy nagy bögre kávéval a kezében ül a monitorok előtt. Itt valami nagyon nem stimmel. Az elitkatona-jelöltek egyáltalán nem ott vannak, ahol lenniük kéne.

Bart jele immár napok, sőt, lassan hónapok óta a Magix térképén elhelyezett három piros kereszt egyikén van. Brad már százszor leellenőrizte, és százszor is azt a választ kapta, hogy Bart bizony a Vörösforrás tanulója lett. Más magyarázat egyszerűen nincs arra, hogy a nyomkövető jelét szinte éjjel-nappal ugyanott látja.

A Vörösforrásban viszont csak specialistákat képeznek, akik nem annyira a varázserejükre hagyatkoznak, hanem más jártasságaikat is fejlesztik. Biztos van abban az iskolában harcoktatás, pedig azt egyáltalán nem kalkulálták bele a kísérletbe.

Brad fejében már megannyiszor átfutott a gondolat, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás. Le kéne fújni az egész kísérletet, így mindkét fiú életben maradhatna. De az ilyen ötletek csak addig tűnnek jónak, amíg szembe nem nézel azzal, hogy ezt a főnöködnek is el kell mondani. Meniz pedig tuti nem hagyná ezt annyiban. Ha bele is menne, hogy lefújják a kísérletet, a kudarcot Bradnek kéne felvállalnia. Ez talán még nem is lenne akkora gond, de nagy valószínűséggel behoznák mindkét fiút és végeznének mindkettővel.

Innen már nincs visszaút, győzködte magát mindig. Ez csak egy kis esélykiegyenlítés. Nincs benne semmi rossz.

Ezekkel áltatta magát egészen mostanáig. Ugyanis most a másik klón vészesen közel került hozzá. A kettes számú alany jele egy erdőből jön Alfea mellett. Még szerencse, hogy az erdő közepe felé tart és nem a Vörösforrás irányába. Ez viszont már nem tréfadolog. Ezt jelentenie kell.

– Valaki vegye át a helyem! – szól a társainak. – Megyek, szólok az igazgatónak.

Mr. Meniz nem tűnik meglepettnek, amikor Brad belép az irodájába. A lehető legnagyobb nyugalommal üdvözli.

– Mi hírt hozol, Brad?

– Támadt egy kis gondunk, uram. Az alanyok… nem éppen ott vannak, ahol kéne.

– Mármint?

– Az egyes alany egy ideje a Vörösforrásban tartózkodik. Gyanítjuk, hogy…

– Hogy az iskola diákja lett. És ez így is van. Felszínre törtek azok a képességei, amiket a Ricó által ellopott génektől kapott. A másiknál ezek a képességek még mindig szunnyadnak.

Brad elképedve néz az igazgatóra.

– Ezt meg honnan tudja?

– Ricó jelentette az előbb. Derek épp most találkozik a kettessel egy erdőben. Most már tényleg csak karnyújtásnyira van az, amiért egész idáig dolgoztunk.

– Szerintem viszont most kéne véget vetni az egésznek – bukik ki Bradből az, amit már annyiszor megfogalmazott magában. – Túl sok váratlan esemény történt. A kísérlet már rég megcsömörlött. A Bartot ért támadás, most pedig a felszínre törő képességek, amik miatt beiratkozott a Vörösforrásba. Ott egész biztosan tanítják neki a harcot. Az eredmény így nem azt fogja tükrözni, amire kíváncsiak voltunk. Hagyjuk abba az egészet és hagyjuk őket békén!

Mr. Meniz arca elkomorul ennek hallatán.

– Ugye ezt nem mondod komolyan, Bradley?

– De. Teljesen komolyan mondom. Már rég nem a mi kezünkben volt az irányítás.

Mr. Meniz szeme villámokat szór Brad kijelentése hallatán.

– Ám legyen… De a kudarc felelőssége a tiéd, ugye tudod? Bekerül a munkalapodba a teljesítetlen feladat és megvonom tőled a csoportvezetői rangodat. Még most is úgy gondolod, hogy fel kéne hagyni a kísérlettel?

– Igen.

– Akkor a beszélgetésnek vége. Minden jót, Bradley!

Brad egy kurta biccentéssel megfordul, majd kisiet az irodából.