Titokzatos idegenek

7. rész: A roncs

  Az intézet lakói még sokáig meresztgették szemeiket a lezuhant űrhajó után. A döbbent csöndet végül a professzor törte meg.

  − Logan, Ciklon, átnéznétek a roncsot?

  − Természetesen − mondta Ciklon.

  − Remek − a professzor most a többi X-hez fordult. − Ti meg induljatok az ágyba! Holnap iskola.

  Farkas és Ciklon elindultak a kertbe, a többiek pedig a hálószobák felé vették az útjukat. Többen is elátkozták magukban a professzort, amiért egy ilyen helyzet közepén ágyba küldte őket.

  Amikor Farkas és Ciklon beléptek az űrhajóba, annak egyetlen nyitott ajtaját használva, egy hosszú folyosón találták magukat. Mind a két oldalon nyílt tíz ajtó és még egy, a bejárattal szemben.

  − Megnézem a bal oldalt − mondta Farkas és kivont karmokkal elindult a hozzá legközelebb lévő ajtó felé.

  − Én megnézem a folyosó végén − szólt utána Ciklon, majd ő is elindult.

  A szoba, amelybe Logan benyitott a maga érdekes módján (karmaival szétvágta az ajtót), kicsi volt és szegényen berendezett. Az egyik falnál két ágyféleséget, a szemközti falnál pedig két jókora ládát látott. Mind a kettő üres volt.

  − Hmm − gondolta magában Logan. − Ez bizonyára egy hálószobaszerűség. A hajó is utasszállító. De valakinek csak kellett vezetni ezt az átkozott hajót.

  Ebben a pillanatban velőtrázó sikoly tépte szét az űrhajó csendjét.

  − Ciklon!

  Logan Ciklon után rohant − és majdnem hanyatt esett rémületében. A szoba padlóján a legvisszataszítóbb lény feküdt, akit Logan valaha is látott.

  A lény kb. 2 és fél méter magas volt, fakósárga bőrét zöld horzsolások lepték el. Haja, amely mintha csak néhány igen vastag hajszálból állt volna, a válláig ért. Mégis a feje volt a legborzasztóbb. Szemei nagyjából akkorák voltak, mint egy emberé, orra pedig egyáltalán nem látszott. Száját négy, hatalmas szemfog vette körül. Viselete nem volt túl gazdag. Övön alul csak egy ágyékkötőt és neccharisnyához hasonlítható dolgot hordott.

  Ahogy Logan a lényt vizsgálta, Ciklon alaposabban körülnézett a szobában és egyszer csak megszólalt:

  − Lenyűgöző ez a technológia.

  Logan felpillantott és már ő is a szobát kezdte el vizsgálni. Kétséget kizárólag a pilótafülkében voltak. Erről a szobában elhelyezett rengeteg monitor árulkodott. Voltak köztük ismerősek, például a radar, de a legtöbbről Logannek fogalma sem volt, mire lehet őket használni, illetve volt egy-kettő, amire volt tippje.

  − Én beviszem a sérültünket az intézetbe − mondta Ciklonnak Farkas. − Te addig nézz körül a többi szobában!

  Farkas a gyengélkedőbe vitte a sérültet, majd elrohant, hogy megkeresse a professzort. Mikor megtalálta, az éppen Magnetóval beszélgetett.

  − Professzor, jöjjön gyorsan! − Farkas teljesen elfáradt a rohanástól. − Az űrhajón találtunk egy sérült... valamit. A gyengélkedőbe vittem.

  Amikor a gyengélkedőbe értek, a professzor szeme megakadt a szokatlan páciensen.

  − Uramisten! − mondta suttogva, majd felemelte a hangját. − Mi ez?

  − Az űrhajóban találtuk Ciklonnal. Ő még alaposabban körülnéz.

  − Bámulatos! − a professzor kezével finoman végigsimított a beteg karján. − Ez csupa izom. Nyilván jóval erősebb, mint egy átlagos ember.

  − Lehetséges, hogy ez mészárolta le a martalócokat? − kérdezte Magneto, miután a professzor felkötötte a lényt egy lélegeztetőgépre.

  − Képes lenne rá − felelt Farkas a professzor helyett. − De nem ő volt. Ez biztos.

FOLYT. KÖV.