Titokzatos idegenek

3. rész: Kardfog balesete

  Szombat reggel mindenki elég nyűgösen kelt fel. Ez is olyannak indult, mint minden más szombat. Kurt nagyon szomorúan ült le az asztalhoz Kitty mellé.

  − Na, hogy ment?

  − Ne is kérdezd. Egy szót se szóltam, máris becsapták előttem az ajtót.

  Reggeli után Logan edzése következett. Ma igencsak kifárasztotta az X-eket.

  A délután már egyáltalán nem volt mindennapi. Fél háromkor öt fémgömb landolt az udvaron. Alig hogy földet értek, a riasztó már meg is szólalt, így az X-ek már az udvaron voltak, amikor Magneto csapata kiszállt a gömbökből. A professzor az erkélyről figyelte az eseményeket.

  − Most nem harcolni jöttünk Charles! − kiáltott fel az erkélyre Magneto. − Épp ellenkezőleg. A segítségedet szeretném kérni. Kardfognak volt ma reggel egy balesete és kórházi ellátásra szorul.

  Mindenki Kardfogra nézett − és többen felkiáltottak döbbenetükben. Kardfog keze húsig leégett és fel volt hólyagosodva, de még így is szinte emberfeletti önuralmat tanúsított, amiért nem támadt Loganre.

  − Hmm. Amint látom, harmadfokú égési sérüléseket szereztél, barátocskám − állította fel a diagnózist Logan és elmosolyodott. − Ha most küzdenénk, esélyed sem lenne.

  − De nem most fogtok küzdeni − lépett közbe Magneto, látván, hogy Kardfog önuralma rohamosan tünedezni kezd. − Kardfognak kórházi ellátás kell, Farkasnak pedig póráz. A magam részéről ez utóbbi szerepet szívesen elvállalnám.

  − Arra nem lesz szükség − morgott Logan, azzal sarkon fordult és bement a házba.

  − Nos, rendben − szólt végül a professzor. − Jean, megmutatnád Kardfognak az utat a gyengélkedőig?

  − Természetesen, professzor − szólt Jean, majd Kardfoghoz fordult. − Jöjjön utánam!

  Azzal ő is bement az épületbe, nyomában Kardfoggal.

  − És a többiek? − kérdezte Xavier Magnetótól. − Ők is kórházi ápolásra szorulnak? Vagy Kardfog túl nehéz volt neked?

  − Nem, Charles. Azért hoztam őket ide, mert Kardfog támadás áldozata lett és nem akarom, hogy a többi emberemet is megtámadja valaki. Az intézeted biztonsági rendszere mellett ettől nem kell félnem.

  − Tudsz valamit Kardfog támadójáról?

  − Eddig nem beszélt róla. Tartok tőle, hogy sokkot kapott.

  − Benézek hozzá.

  A professzor bement az épületbe és az X-ek is követték a példáját.

  − Hát akkor fiúk − szólt Magneto a csapatához, − rendezkedjünk be!

  Eközben a professzor megérkezett a gyengélkedőbe. Odagurult Kardfoghoz.

  − Nem akarsz beszélni a balesetedről?

  − Borzalmas volt. Tettem egy frissítő túrát reggel a hegyekben. Egyszer csak sistergésszerű morgást hallottam a hátam mögül. Vaktában megtámadtam, hátralendítettem a karom és belemélyesztettem a körmeimet a testébe. És akkor kiömlött belőle valami... valami savas folyadék.

  − Utána megnézted?

  − Igen. Utána megfordultam, de addigra már mindent elterített az a folyadék. Mintha a vére lett volna.

  − Láttál belőle valamit?

  − Csak annyit, hogy fekete. Teljesen fekete. Ennyire emlékszem.

  − Rendben. Ennyi mostanra elég is volt. Vissza tudnál találni oda?

  − Hát persze. A kedvenc túrám útvonalán van a helyszín.

  − Remek. Holnap elvezetnéd oda Hanket? Biztos tudna mintát gyűjteni.

  − Talán.

  − Akkor ezt megbeszéltük. Most pihend ki magad!

  Azzal a professzor kijött a gyengélkedőből és Kardfog magára maradt a gondolataival és a támadás emlékeivel.

FOLYT. KÖV.