Titokzatos idegenek

4. rész: "Semmi sincs köztünk"

  Az X-ek a konyhában várták a professzort, de amikor Xavier megérkezett a konyhába, Kittyt hívta magához.

  − Lenne egy kis megbízásom a számodra − kezdett bele mondanivalójába a professzor. − El kéne menned a testvériség házához és rávenni őket, hogy ideiglenesen költözzenek át hozzánk. Szívesen elszállásoljuk őket.

  − Miért pont én? − csattant fel Kitty.

  − Mert te ismered Lance-t és szerintem még mindig nagyon szeret téged.

  − Az már a múlté! Nem emlékszik, mit mondott, amikor Jean előadására siettünk és elállta az utunkat a suli előtt?!

  − Kitty, nyugodj meg, kérlek! Semmi okod kiabálni, amikor itt vagyok előtted néhány lépésnyire. Egyébként is emlékszem. Nem lehet egy olyat egykönnyen elfelejteni. De sokkal több az esély, hogy hallgatnak rád, mint ha például Scottot küldeném.

  Kitty egy kicsit lecsillapodott.

  − Rendben. Mi is lesz a dolgom?

  − Rá kell venned őket, hogy ideiglenesen költözzenek át az intézetbe.

  − Remélem, Lance-szel nem romlott el annyira a kapcsolatunk, hogy ne higgyen nekem.

  − Hinnie kell neked. Kardfog egy földönkívüli lény savas vérének köszönheti a balesetét. Magneto azért hozta ide az egész csapatát, mert itt biztonságban tudhatja őket. Ha Magnus így dönt, annak nyomós oka kell, hogy legyen. Ők is veszélyben vannak.

  − Jó, megyek.

  Amikor elérte a testvériség házát, az teljesen elhagyatottnak tűnt. De mivel ez szinte mindig így volt, az ajtóhoz ment és bekopogott. Lance nyitott ajtót.

  − Szia Lance! Mi újság?

  − Mit keresel itt? − kérdezte hűvösen a fiú.

  Kitty gyorsan rájött, hogy semmi értelme a hosszas kertelésnek, így azonnal a lényegre tért.

  − Figyelj, Lance! Tudom, hogy kicsit romlott a viszonyunk az elmúlt időben, de most hinned kell nekem. Itt veszélyben vagytok.

  − Miből gondolod?

  − Kardfog egy földönkívüli lény áldozata lett. Súlyos égési sérüléseket szenvedett. Láttam.

  − Milyen földönkívüli lény? Össze-vissza beszélsz.

  − Hány olyan állatot ismersz itt a Földön, amelyeknek sav folyik az ereiben?

  − Nézd, nem tudom, honnan vetted ezt az egészet, de nem is érdekel. Jegyezd meg: már semmi sincs köztünk. Na szevasz.

  És bevágta Kitty előtt az ajtót.

FOLYT. KÖV.