Titokzatos idegenek

12. rész: Az idegenek titkai

  A professzor megdöbbenve nézett a harcosra.

  − Nem értelek − mondta egy perc múlva. − Mi az a királynő? Miért tartottál tőle?

  A harcos széttárta a karjait, ezzel jelezve, hogy nem tudja szóban elmondani.

  − Rendben. Akkor holnap próbáld meg elmutogatni mindannyiunk előtt. Majd tolmácsolok a többieknek.

  − Megpróbálom − felelte a harcos.

  Másnap az iskolában nagyon nyomott volt a hangulat, mivel többek között hiányoztak a nagy mókamesterek. Ebédnél az X-ek, szokásukhoz híven egy asztalhoz ültek.

  − Ma még többen hiányoznak, mint tegnap − kezdte Scott. − Miért van nekem rossz előérzetem?

  − Nem tudom, de nekem is rossz előérzetem van − mondta Jean. − Biztos van valami oka.

  − Szerintetek köze van azokhoz a fekete szörnyekhez? − kérdezte Kurt.

  − Talán − mondta Vadóc. − De nem hiszem. Csak néhány napja érkeztek. Kizárt, hogy ennyi idő alatt kiismerjék magukat a városban. Ráadásul úgy, hogy senki nem látta őket.

  − Ebben van valami − vallotta be Scott. − De nagyon keveset tudunk ezekről a lényekről, így nem vagyunk képesek bármilyen elméletet felállítani − majd suttogóra fogta a hangját és az asztal fölé hajolt. − Szerintem a harcosnak ideje lenne elmondania, amit tud, hogy szembe tudjunk szállni velük.

  − SZEMBESZÁLLNI?!! TE MEGŐRÜLTÉL?!! − kiáltott fel Kurt, de a többiek csendre intették.

  − Észnél vagy? − kérdezte Jean. − Még jó, hogy nem azt kiabálod, hogy kék vagy.

  − Bocsi.

  Délután a professzor mindenkit behívott a könyvtárba.

  − Egy kis figyelmet kérek! − szólt, miután mindenki megérkezett. − Mint sokan tudjátok, harcos barátunk tegnap elindult megkeresni az űrhajót, amin a szörnyek érkeztek, de azt viszont egyikőtök sem tudja, hogy meg is találta. Szóban nem képes elmondani, hogy mire bukkant, de arra vállalkozott, hogy jelbeszéddel elmutogatja, én pedig tolmácsolok.

  A harcos elkezdett mutogatni.

  − Nos, az űrhajón megtalálta a személyzet utolsó tagjának a holttestét. Egy nagyobb lyuk volt a mellkasán, így teljesen bizonyos, hogy a szörnyek csináltak egy „királynőt”.

  − Én teljesen elvesztettem a fonalat − szólt közbe Fred. − Mi az a királynő?

  − Ezt még mi sem tudjuk, ezért megkérjük a barátunkat, meséljen ezekről a szörnyekről.

  A harcos tovább mutogatott.

  − Azt mondja, hogy ezeket a szörnyeket ő „bogaraknak” nevezi. A két faj, a bogarak és ők ősidők óta halálos ellenségei egymásnak. Ezek a bogarak fészkeket építenek, melyekben a falka nőstény vezetője, a királynő uralkodik. A királynő feladata, hogy fenntartsa a fajt, így tojásokat rak és ha kell, akár az egész fészket feláldozza, hogy megvédje őket. Mindegyikük tojásban kezdi az életét, viszont alapjában minden tojásban harcos vagy dolgozó fejlődik. Ahhoz, hogy királynőt hozzanak létre, a tojást és a benne fejlődő bogarat különös táppal etetik, aminek hatására az egyed megváltozik. A fejletlen bogárnak gazdatestre van szüksége a fejlődéshez, ezért a tojásokban nem maguk a fejletlen bogarak fejlődnek, hanem olyan lények, amelyek a fejletlen „embriót” képesek egy gazdatestbe bejuttatni. Az embrió örökli a gazdatest külső és belső tulajdonságainak egy részét és a tudatát, így rendkívül alkalmazkodóképesek és nincs két teljesen egyforma példány. A gazdatestből kikerülve a hüllőkhöz hasonlóan vedléssel nőnek tovább, amíg elérik a teljesen kifejlett állapotot. Ekkor már teljesen feketék, általában 2 és fél méter magasak és hozzájön még az ugyanilyen hosszú farok, amit egyensúlyozásra és támadásra használnak. Képesek hangtalanul suhanni bármilyen felszínen, akár a falakon és a plafonon is. Szájukban nyelv helyett különös rágószerv van, állkapoccsal a végén. Ezt is használják támadásra, melynek célpontja általában az agy. Rendkívül türelmesek, képesek időtlen időket átaludni, eközben szinte hibernálódnak, képesek megélni bármilyen atmoszférában, vagy annak teljes hiányában. Az egyedül kószáló példányt még könnyű megölni, az igazi erejük a csapatmunkában van. Egyelőre nagyjából ennyi. Kinek van kérdése?

  − Senki nem jelentkezett.

  − Jó, akkor én kérdezek. Tegnap este azt mondtad, hogy tartasz a királynőtől. Miért?

  A harcos erre már szóban válaszolt.

  − Mert sokkal nagyobb a harcosoknál és ennél fogva sokkal veszélyesebb − érződött, hogy a harcos keresi a megfelelő szavakat. Egymás után rakta őket sorba, némelyiknél teljesen ismeretlen hangon. − És... még soha nem harcoltam királynővel.

FOLYT. KÖV.