Titokzatos idegenek

11. rész: Egyesülés

  Lance és Fred megálltak a professzor előtt. Mindketten elfáradtak és a térdükre támaszkodva lihegtek. Néhány perc múlva Lance szólalt meg először.

  − Borzalmas... két és fél méter magas fekete szörnyek... vártak ránk... elkapták Varangyot és minket is meg akartak ölni... de ide ki nem követtek minket... gyorsak... és erősek... mindent szétzúztak...

  − Jól van Lance, nyugalom − mondta a professzor. − Mistique hol van?

  − Nem volt itthon, amikor megérkeztünk − válaszolt Fred, aki időközben szintén összeszedte magát. − De sosem mondja meg, hova megy.

  Ekkor feltűnt Mistique az igazgatónő képében. Amint meglátta őket, odament hozzájuk és dühösen faggatni kezdte a két fiút.

  − Ti meg mit csináltok itt? Hányszor kell még elmondanom? Az X-ekkel soha ne álljatok szóba!

  − Te nem tudod, mi történt! − szólt közbe a professzor. − Megtámadták őket. Majdnem meghaltak.

  − Te ne szólj bele! − torkolta le Mistique.

  − Pedig így volt − szólt közbe Fred.

  − Mit gondolsz, miért akartunk titeket elszállásolni az intézetben? − kérdezte a professzor.

  − Igen? − vágott vissza Mistique. − És akkor most mit csináljunk?

  − Még mindig fennáll az ajánlatom, miszerint el tudunk szállásolni titeket.

  − Nem. Felejtsd el! El tudunk bánni a szörnyekkel magunk is, igaz? − Lance-hez és Fredhez fordult.

  − Nem. Mi ugyan nem tesszük kockára az életünket − mondta nagy elszántsággal Lance. − Inkább megyünk az intézetbe. Még élni akarunk.

  Fred bólogatott hozzá, hogy biztosítsa Mistique-et, egyetért Lance-szel. Ezzel nagyon feldühítették Mistique-et.

  − Takarodjatok a szemem elől! − kiáltotta.

  Lance és Fred pedig elindultak az intézet felé a professzorral. Amikor megérkeztek, a harcos nem volt sehol. A professzor megkereste Scottot.

  − Hol van a harcos?

  − Egy fél órája ment el. Körül akart nézni a NASA űrhajóján, miután meséltünk neki róla. Mondtam neki, hogy őrültség, hiszen még mi sem tudjuk, hol van. Egyébként mutogatásban profi. Ha Activityt játszanánk, szerintem győzne.

  − Jean rendbejött már?

  − Igen. Képzelje el, Jean bejött a szobába, ahol tanítgattuk a harcost, és a harcos megszólalt Jean hangján. Azt kérdezte: „Hogy van a betegünk?”. Jean majdnem dobott egy hátast.

  − Legyetek nagyon óvatosak. Ki tudja, mikor jelenik meg egy újabb szörny.

  − Rendben.

  A harcos késő este ért haza, de nem elég későn ahhoz, hogy ne találja ott az előszobában a rá váró professzort.

  − Lefogadom, hogy még a hajót sem találtad meg.

  − Megtaláltam − felelte a harcos. − Megtörtént, amitől tartottam. Csináltak egy királynőt.

FOLYT. KÖV.