Titokzatos idegenek

16. rész: Sikertelen próba

  A professzor tanácstalanul nézett Scottra. Nem akarta felfogni, hogy van Scottban egy bogár.

  − Mit beszélsz? − kérdezte értetlenkedve.

  − Hallotta. Bennem is van egy − válaszolta Scott. A harcos épp ekkor lépett be a szobába.

  Azonnal odament hozzájuk és elkezdett mutogatni, a professzornak címezve mondanivalóját. A professzor néhányszor bólogatott és mondott néhány igent, majd a harcos Scotthoz fordult, maga elé emelte a bal karját. Egy panel volt a csuklóján, amelyen megnyomott néhány gombot, mire maszkjának szemhártyái hirtelen halványkékből halványvörösre változtak és elkezdett végignézni Scotton. Az arcával kezdte, onnan haladt lefelé, végül a mellkasánál megállt. Majd ismét Scott szemébe nézett, rámutatott és végighúzta mutatóujját a saját nyaka előtt.

  Scott nem akart hinni neki.

  − Biztos van módja, hogy kiszedjétek belőlem! − kiáltott fel.

  − Úgy van − állt ki a professzor Scott mellett. − Nem hagyhatjuk csak úgy meghalni.

  A harcos megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tehet semmit.

  − Mi viszont lehet, hogy tudunk tenni valamit − szólalt meg a professzor. − Scott, te menj le a gyengélkedőbe, én pedig megkeresem Kittyt. Ő az egyetlen, aki talán tud tenni valamit.

  Scott lement a gyengélkedőbe és várta a professzort. Közben azon töprengett, milyen képességekkel fog bírni az a bogár, amelyik rossz esetben kikel belőle. Elhatározta, hogy nem fogja hagyni, hogy az a dög világra jöjjön.

  Közben megérkezett Kitty és a professzor. Kitty olyan képet vágott, mint egy elítélt, akit éppen a vesztőhelyre visznek. Megálltak Scott előtt és a professzor felvázolta a helyzetet.

  − Elmondtam Kittynek, mi történt. Scott, feküdj le az egyik ágyra!

  Scott követte a professzor utasításait. Kitty Scott fölé hajolt és behunyt szemmel koncentrált. Scott mellkasára nyomta a kezét, amely egy pillanat múlva el is tűnt. De nem sokáig, ugyanis Kitty gyorsan kirántotta, közben pedig fájdalmasan felkiáltott. Amikor kihúzta a kezét, abból ömlött a vér.

  − Megharapott! − kiáltotta Kitty. − Az a valami egyáltalán nem akar kijönni.

  − Akkor már csak egy műtéttel tudnánk megmenteni, az viszont túl kockázatos − mondta a professzor.

  − Vállalom a kockázatot − szólt közbe Scott.

  A professzor és Kitty elismerően néztek rá.

  − Akkor hamarosan nekikezdünk − határozott a professzor. − De előbb még ellátom Kitty sebét.

FOLYT. KÖV.