Titokzatos idegenek

22. rész: A rémálom vége

  Időközben a mutánsok folytatták útjukat a felszín felé. Igaz, reménykedtek benne, hogy a harcos legyőzi a királynőt és ez a rohanás leginkább egy kis testedzésnek tudható majd be, mégis igyekeztek, mert tudták, meg van rá az esély, hogy a királynő győz, akkor pedig fél percük van, hogy elérjenek egy fedelet és kimásszanak a csatornából.

  Ahogy elhagyták a hatalmas elágazást, ahol régebben szétváltak egy kis időre, egy újabb bogár iramodott utánuk. Ez a bogár viszont nem annyira suhant a plafonon, inkább egyik falról a másikra ugrált, úgy haladt előre. Már csak fél méterre volt a sort záró Lance-től, de kinyitotta a száját, meglepve az üldözötteket. Rágószervét kilökve sikerült elkapnia Lance lábát, aki ekkor már sejtette a különös viselkedés okát.

  − Evan, segíts neki! − kiáltotta a professzor. − Próbáld eltalálni a nyelvét!

  Evan tüskéi eltalálták és elszakították a bogár rágószervét. A lény ugyanúgy felvisított, mint a királynő, időt hagyva ezzel a mutánsoknak, hogy tovább fussanak.

  − Ez a bogár Varangyból kelt ki? − kérdezte Magneto.

  − Igen − felelte a professzor. − A harcos megmondta. Bárkiből, sőt, bármiből kikelhetnek, ez pedig befolyásolja a külsejüket és a viselkedésüket.

  Elértek egy csatornafedelet. Amikor már csak Pyro és Gambit maradtak lent, a királynő utolérte őket. Pyro felküldte Gambitot, majd lángokkal megpróbálta feltartani a szörnyet. Végül ő is felkapaszkodott egy létrán és pár másodperc múlva már a felszínen volt.

  − Itt a királynő. Futás! − kiáltotta.

  Ebben a pillanatban hatalmas robaj törte meg az éjszaka csendjét. A harcos bombája felrobbant. Amikor a mutánsok lenéztek a csatornába, még látták, amint a királynőt elviszi a robbanás ereje. Az úton felrepedt az aszfalt.

  Mindez már egy éve történt. Azóta senki sem hallott bogarakról, akkor mind elpusztult. Majdnem minden visszatért a régi kerékvágásba. A mutánsok újra iskolába járnak, habár az elvesztett barátokat nem pótolhatja senki. Mistique újra felvette az iskola igazgatónőjének szerepét. Az X-ek is lassacskán elfejtik a történéseket, viszont a harcos két gondolatát nem tudják elfelejteni:

  "A fajtámból néhányan mindig is itt voltak ... A bogarak számára csak idő kérdése és bárhová eljutnak a világegyetemben."

  A két mondat naponta legalább hatszor átfut az agyukon és ilyenkor maguktól mindig megkérdezik:

  − Mi lesz, ha az idegenek visszajönnek?

VÉGE