Titokzatos idegenek

5. rész: Idegenek Bayville közelében

  − Ne magadat vádold, mindent megtettél, amit tudtál.

  A professzor épp a néhány perce hazaért és könnyekkel küzdő Kittyt próbálta vigasztalni.

  − Nem tudom elhinni, hogy ennyire megutált − mondta a lány és kifújta az orrát.

  Ekkor Magneto lépett be a szobába.

  − Mi baja a lánynak, Charles?

  − Szerelmi bánatnak hívják. Lance összetörte a szívét.

  − Miről beszélsz?

  − Megpróbálta rávenni a testvériséget, hogy költözzenek át az intézetbe.

  − Miért éppen őt küldted? Árnyék Mistique fia, én pedig Wanda és Pietro apja vagyok. Nekünk csak több esélyünk lett volna.

  Azzal felemelkedett és zsémbeskedve kirepült az ablakon.

  Időközben Kardfog is elhagyhatta a gyengélkedőt. Igaz, csak bepólyált kézzel. Farkas beiktatott egy extra edzést vacsora után. Rövid volt, de annál hatásosabb. Edzés végén az X-ek hullafáradtan tántorogtak be a konyhába.

  − Lekéstétek a híreket − szólt Gambit. − A csatornatisztítók különös mutánsok kisebb csoportjának holttestét találták meg. Nem tudni, mi történt. A NASA-ügyet pedig állami titoknak nyilvánították.

  − Ezért kéne megvizsgálnom legalább egyet közülük. Logan, be tudnád hozni egyiküket az intézetbe?

  − Már indulok is.

  Mire Logan visszatért, már késő este volt. A hozott testet a vállán tartotta. A professzor az előszobában várta.

  − Hozd a gyengélkedőbe! Hank ott vár minket.

  A gyengélkedőben Farkas a műtőasztalra tette le terhét, majd a professzorral és Bestiával együtt szemügyre vette a halottat. Lucid volt. Kitágult szemei döbbenetet tükröztek, arca eltorzult a félelemtől. Amúgy is szaggatott ruhája több helyen sokkal komolyabban elszakadt, de a legborzasztóbb látvány a homlokán éktelenkedő, erősen vérző seb volt. Más, testi erőszakra utaló jelet nem találtak.

  − Tisztítsuk ki a sebet és nézzük meg, milyen mély.

  Amikor a sebet kitisztították, a professzor legszívesebben visszavonta volna utolsó mondatát. A seb annyira mély volt, hogy Lucid agyát is látni lehetett benne.

  − Hmm − Logan is alaposabban szemügyre vette. − Valamit a fejébe döftek.

  − De ki tud ekkora erővel fejbedöfni valakit? − kérdezett vissza a professzor. − A koponyáját is átszakították.

  − Ha engem kérdezel, ez a kis földönkívüli lényünk volt, aki megégette Kardfog kezét.

  − Nem lehetett ugyanaz a lény. Kardfog azt mondta, látott valamennyit a lény teteméből.

  − Márpedig én azt mondom, semmilyen földi élőlény nem képes ilyesmire. Valami itt nekem bűzlik és nem az asztalon fekvő fickóra gondolok.

  − Azt hiszem, találtam valamit − szólt közbe Bestia a halott fölé hajolva, zseblámpával a kezében. − Fognyomok vannak az agykérgen. Az agy volt a támadás célpontja. Azonnal belehalt.

  Néma csend telepedett a gyengélkedőre.

FOLYT. KÖV.