Titokzatos idegenek

9. rész: Hős születik

  Jean és a professzor egy olyan hangra figyeltek fel, mintha eltéptek volna valamit. Megfordultak és szembetalálták magukat a fekete jövevénnyel. Jean felsikított, mire a lény izmos farkával fellökte. Nekilökte az asztalnak, mire Jean elájult. Ezután a lény a professzor fölé hajolt és lassan kinyitotta a száját.

  A szájában még egy állkapocs vált láthatóvá, újabb pengeéles fogakkal megtűzdelve, amely szintén nyílni kezdett. A professzor behunyta a szemét és fejét elfordítva várta, hogy történjen valami. De csak egy magas hangú visítást hallott. Kinyitotta a szemét és megdöbbentő látvány tárult a szeme elé.

  A lény nyakán a sérült karja volt. Még így, sérülten is képes volt feltartani. Magasba emelte ellenfelét, majd hatalmas erővel a sarokba hajította. Vörös szeméből sugárzott a gyűlölet. Ekkor jelent meg az ajtóban Scott és Logan. Amint meglátták az ájult Jeant, azonnal rá akartak támadni a sérültre.

  − Scott, Logan, ne! − kiáltotta a professzor. − Nem a sérültünk tette. Ő volt! − azzal a sarokban fekvő, fekete szörnyre mutatott.

  Scott és Logan meglepetten a sarokba néztek. Eddig észre sem vették az új lényt. Eközben a sérült a fegyveres asztalhoz rohant, majd felkapta a két késben végződő botot.

  Közben a fekete szörny is feltápászkodott. Sziszegéshez hasonló hangot hallatva Scott felé fordult és felpenderítette vékony ajkát, így újra láthatóvá váltak fémesen csillogó fogai. Hihetetlen gyorsasággal Scott felé ugrott, de még mielőtt a mutáns megmozdulhatott volna, a sérült közéjük állt, így a támadás őt döntötte le a lábáról Scott helyett. Botja néhány métert csúszott a sima, csempézett padlón, de épp a sarok felé, a jelenlévők közül azonban senki sem adta jelét, hogy fel akarná venni. A fekete szörny farka jobbra-balra himbálózott, miközben ő fejével többször is a sérült felé kapott, aki karjával takarta el az arcát, míg végül lerúgta magáról ellenfelét, aki újra nekicsapódott a falnak.

  A sérült jobb karperecéből két görbített penge vágódott ki. Óvatosan megközelítette a fekete szörnyet, aki hátra bukfenceket hajtott végre, míg sikerült talpra állnia. A sérült, feje mögé húzott karral várta a megfelelő pillanatot, amikor a pengékkel ledöfhetné ellenfelét, aki viszont látszólag ezt nem hagyta. Farkával csapott előre, valahányszor a sérült megpróbálkozott egy döféssel. Végül a sérült elsietve akart döfni, mire ellenfele, farkának egy gyors mozdulatával elkapta a lábait és kibillentette egyensúlyából. A sérült a hátára esett, amit ellenfele azonnal ki is használt. A fekete szörny ráugrott a sérültre, farka hegyével megcélozva ellenfele arcát. A sérült az utolsó pillanatban oldalra gurult, így a szörny farka a gyengélkedő padlózatába fúródott, eltörve néhány csempét. A sérült, aki még mindig a szörny alatt feküdt, pengéivel elvágta a szörny farkát, leszakítva róla a különösen veszélyes fullánkot. A farok csonkjából kiömlő vér, amint ráfolyt a padlóra, sav módjára olvasztani kezdte azt, újabb csempéket megrongálva.

  Scott időközben úrrá lett meglepettségén és támadásba lendült. A szörnyet teljes erővel eltalálta egy lézernyaláb, majd belátva, hogy túlerővel van dolga, a szörny a falon felfutva távozott a szellőző rendszeren keresztül.

  A sérült ezután talpra állt, eltette a botot, majd az asztalhoz ment és magára aggatta felszerelését.

  A professzor felnyalábolta Jeant és lefektette arra az asztalra, amelyen nagyjából fél órával ezelőtt az újonnan magukban felavatott hős feküdt.

FOLYT. KÖV.