Ebbe a történetbe egy középiskolás osztálytársam unszolására kezdtem bele. Ő vetette fel, hogy a Gyűrűk ura végén Frodó Samunak adta a könyvet, amit még Bilbó kezdett el, mert még volt benne néhány üres oldal. Az alapötlet annyi volt, hogy Samu fejezze be a könyvet. A tavasz folyamán el is készült egy másik osztálytársam kisebb segítségével. Mivel én leginkább prózát írok, mert  rímeket nagyon nehezen tudok faragni, felkértem valakit az osztályból, aki köztudottan verseket írt (és ír még most is), hogy segítsen egy verses fejtörő elkészítésében. Bár később megjegyezték, hogy pár szereplőt kihagytam belőle, illetve a stílusa egész más, mint az eredeti Gyűrűk ura könyveké, mégis már bizonyos haladást éreztem magamban korábbi történeteimhez képest. Eredetileg nem osztottam megszámozott részekre, csak egyéb módon elkülönített nagyobb fejezetekre, amik alapján most feldaraboltam.